Halálos fegyver

Szakmánk szörnyű velejárója, hogy tervezett, gyártott, szervizelt, vizsgált autó- és motorcsodáink halálos fegyverré válhatnak – ritkán a technika hibája, gyakran annak kezelője felelőtlensége miatt. A felvilágosító munka minden formájának, az autóvezető-képzésnek (bízzunk benne, hogy napjainkban gyökeresen megújul), a téma folyamatos napirenden tartásának nagy jelentősége van. Az Autótechnika – a lap jellege ezt meghatározza – elsősorban a közlekedésbiztonság műszaki feltételeiről ír, de a közlekedésbiztonság minden vonatkozását is érintenünk kell, ahogyan ezt az elmúlt években tettük.

Terveink szerint beszámolunk globális kérdésekről, arról, hogy a Földünkön, országunkban és régiónkban hány ember veszti életét, sérül meg közlekedési balesetben. A statisztikai adatok birtokában elemezni fogjuk a balesetek okait, és megpróbáljuk összefoglalni a tennivalókat. Kitérünk egyes vezetési szituációk veszélyeire, a megelőzés módjaira. Mindezt tesszük azért is, hogy bővítsük, erősítsük a szakmabeliek ismereteit, és még jobban elkötelezetté tegyünk mindenkit a közlekedésbiztonság iránt.

Földünkön 2008. évben kb. 40 millió sérüléssel járó közúti baleset történt. 1,2 millió ember vesztette életét! A halálos áldozatok száma csak Ázsiában 400 000 fő volt. Magyarországon 868 halálos közúti balesetet regisztráltunk.

A balesetek 65–70%-ának gyorshajtás az oka, melynek leggyakoribb következménye kisodródás, felborulás és tárggyal, más járművel történő ütközés. Az ütközések nagy része „30 g–40 g” lassulást eredményez. Ez annyit jelent, hogy a gépkocsiban utazó pl. 80 kg-os ember tömege 2400 kg–3200 kg-ra növekszik. Ekkora változás hatására az elmozdulás mértéke a személyekre vonatkozóan tragikus kimenetelű lehet, különösképpen akkor, ha azt semmi nem gátolja, azaz nem használnak biztonsági övet. Közülük kerülnek ki azok, akik ilyen helyzetekben szinte a halálba rohannak. Számuk érthetetlenül magas. Például 2008-ban a közlekedési balesetben meghalt gépkocsivezetők 74%-a, az elöl ülő utasok 62%-a nem volt bekötve.

A zéró tolerancia ellenére még mindig gyakori baleseti ok az ittas vezetés. A 2008-as év baleseteinek 63%-át személygépkocsi-vezetők okozták, közülük 18% ittasan, 4,4%- át segédmotorkerékpár-vezetők, 29%-uk vezetett alkoholos állapotban. A balesetet okozó motorkerékpár-vezetők aránya 4,3% volt, ebből 12,4% alkoholtól befolyásoltan. Nehéz leírni, de a „zéró tolerancia” ellenére lényegében alig csökkent az ittasan balesetet okozók száma. Bizonyított tény, hogy már egészen kis mennyiségű alkohol rontja a figyelem-összpontosítást, a gyors, reflexszerű mozgás összerendezettségét. Veszélyes az alkoholos állapot utáni időszak is, a bágyadtság hosszú ideig fennállhat. Ezért mindannyiunk érdekében jogos megkövetelni a járművezetőktől a teljes alkoholmentességet.

A nyári szabadságok időszakában autóstársaink egy részétől gyakran lehet hallani, hogy szívesebben közlekedik éjszaka, mint nappal, mert gyorsabbnak és biztonságosabbnak érzi. Kétségtelen, hogy ebben a napszakban nagyságrendekkel kisebb a forgalom, kevesebb a baleset is. A közhiedelemmel ellentétben mégis veszélyesebb, mint a nappali. A veszélyforrások közül kiemelek hármat: a látással kapcsolatos problémákat, a menekülési lehetőségek felmérésének nehézségeit és a fáradtság, elalvás kérdését. Nappal a gépjárművezető nagyjából egy gömbfelület negyedét látja. Megszámlálhatatlan mennyiségű információ áll rendelkezésére. Ezek egy részét az agy „kiselejtezi”, raktározza, újrafelhasználja és döntésre előkészíti.

Éjszaka a vezető legfeljebb egy 60º-os szárszögű kúp alapjának felületét látja, azaz a látómező nagyjából tizedére szűkül a nappalihoz képest. A szembe érkező képek száma felbecsülhetetlen mértékben lecsökken, hiszen főképpen csak a járművek által megvilágított tárgyakról, területekről érkezik döntésre alkalmas információ. A pupillák a fény hatására beszűkülnek, a sötétben kitágulnak. A változás ideje alatt csökken a tisztánlátás, amely az éjszakai biztonságos vezetés legveszedelmesebb rontó tényezője. A beszűkült látómező kizárja a „menekülés” lehetőségét. A vezető általában semmit nem lát, semmit nem tud az úttesten kívüli területekről. Vészhelyzet esetén legtöbbször nincs módja iránykorrekcióra, csak fékezésre. A tapasztalatok viszont azt igazolják, hogy a fékezés sokszor nem jelenti a baleseti helyzet megoldását.

Mindezek ismeretében az éjszakai vezetés a kisebb forgalom ellenére nem is olyan csábító.