Díjam, nyugodj békében!

Sebtiben reformálunk most mindent, ami csak a kezünk ügyébe kerül, mentenénk ami még menthető. Például a nyugdíjreform keretében erőltetett menetben a nyugdíjkorhatárt az alkotmányosan lehetséges legkorábbi időponttól 65 évre emeli a kormány. Érteni vélem. Eltűnt a pénz, nincs miből visszaadni a nyugdíjasoknak, amit ők anno becsületesen becsengettek az államkasszába.

A magyar férfiak átlagos élettartama a KSH szerint 68,29 év, nem túl magas. Ha tehát egy átlagférfit veszünk Magyarországon, annak az állam 3 év 4 hónap ideig kíván nyugdíjat biztosítani. A 80 000 forintos átlagnyugdíjjal számolva ez 3,2 millió forint, ami az államot terheli mai árakon számolva. Ezzel a 3,2 millió forinttal áll szemben 45 év munkaviszony és a befizetett járulékok. Ahhoz képest persze, hogy az ősközösség idején az akkori „nyugdíjasok” a kardfogú tigris karmai között végezték, egészen méltányosnak tűnik ez a helyzet, egyébként meg igazságtalannak. De ha egy durva becslés keretében megnézzük, hogy az állam által kifizetni kívánt 3,2 millió forintot egy átlagférfi mennyi idő alatt fizeti be, furcsa eredményre juthatunk.

Tegyük fel, hogy egy 80 000 forintos átlagnyugdíjhoz kell 180 000 Ft bruttó bér. Így a nyugdíjkasszába a munkaadó betesz 24%-ot, ami 43 200 Ft, ehhez jön még 9,5%, amit a munkavállaló fizet, ez 17 100 Ft. A kettő együtt cca. 60 300 forint. A 3,2 milliót így ez az átlagdolgozó 53 hónap alatt, tehát 4,5 év alatt fizeti be a költségvetésbe. De akkor mi van a maradék 40 évvel? Persze mit háborgunk ezen. Mindenkinek megvolt a lehetősége, hogy anno a katonai vagy a rendőri stb. pályát válassza. Ebben az esetben már 40 évesen lehetne nyugdíjba vonulni több százezer forintos nyugdíjjal, és emellett fehéren vagy főképp feketén lehetne űzni az ipart. Kíváncsi lennék, ezeken a negyvenéves, a „seregben lestrapált” nyugdíjasokon hány milliárdot lehetne megtakarítani, ha hozzá merne nyúlni a politika.

Olvasói levelek is érkeztek, ezek közül idézünk egyet. (Többen írnak a szerkesztőségbe az asztalosok népes táborából, mint az autósok nekünk, az Autótechnikának, de tudjuk, hogy ez miért lehet így: mert az asztalosoknak a plajbász mindig kéznél, azaz a fülük mögött van…)

Tisztelt Szerkesztőség!

Ezúton gratulálok Hőbör Tamás cikkéhez, aminek minden szava igaz! Tamás már megint jól kihőbörögte magát! Alkotmányos aggályokat is felvet bennem ez a cikk! A mi korosztályunk mitől másodrangú állampolgár? Nekünk miért nincs jogunk néhány szép nyugdíjas évhez? Elképzelem magam 65 évesen – a 10% feletti munkanélküliségi rátát figyelembe véve – a majdani munkaerő-piaci megmérettetésben! Nem látok jól, nem hallok tökéletesen, nem bírok egyenesen járni, a beszédem is akadozó lesz a kivehető protézisem miatt! Ki az az eszement munkáltató, akinek egy ilyen vén trottyra lesz majdan szüksége?