Renault axiális fluxusmotorokkal

A Renault-csoport 21%-os kisebbségi részesedést szerzett a Whylotban, a franciaországi Lot régióban székelő vállalatban, amely axiális fluxusmotor-technológiát fejleszt. Júniusban a két cég együttműködési megállapodást írt alá egy innovatív, axiális áramlású autóipari e-motor kifejlesztésére. Az autógyártó szerint az axiális fluxusmotorok különösen jól illeszkednek a hibrid hajtásláncokhoz, és potenciális költségcsökkentést kínálnak, miközben hozzájárulnak a WLTP-szabvány szerint 2,5 g/km-rel CO2-kibocsátás csökkentéséhez a B/C szegmensbe tartozó személygépkocsik esetében. A Renault Csoport várakozásai szerint 2025-ben ő lesz az első olyan autógyártó, amely nagy mennyiségben gyárt axiális fluxusú villanymotort.

„Örülünk, hogy további lépést tehetünk a Whylottal való kapcsolatunkban, egy ígéretes startup céggel, amely csúcstechnológiás elektromos motorok tervezésére és fejlesztésére szakosodott. Ez a partnerség a vállalatba történő tőkebefektetéssel párosulva újabb bizonyítéka a francia gyökereink és a Renault-csoport franciaországi ipari lehorgonyzása iránti elkötelezettségünknek, amelynek célja népszerű, megfizethető és jövedelmező elektromos és villamosított autók gyártása.” - nyilatkozta Philippe Brunet, a Renault-Nissan-Mitsubishi Szövetség felelős vezetője.

De hogyan működik az axiális fluxusú motor?

Az axiális fluxusmotor egy „elfordított elektromotor”, melynek jellegzetessége az igen lapos kialakítás (magyarosított francia szakkifejezéssel élve „palacsintamotor”), felépítését tekintve állandó mágneseket helyeznek a forgórész homloklapjára, az állórészt pedig a forgórész elé építik. A mágneses erők kiegyensúlyozására gyakran két forgórészt használnak – egyet-egyet az állórész mindkét oldalán. A fluxushurok a forgórészen lévő mágnestől indul, és áthalad a forgórész és az állórész közötti légrésen. A forgórész és az állórész közötti rés, és így a kettő közötti mágneses fluxus iránya párhuzamos a motortengellyel.

A találmány nem új, viszont korai megjelenését anno szintén a megfelelő erejű mágnesek hiánya el is fojtotta, mint számos más mára már megszokottá vált megoldásét, így hamar az innovációs raktárak polcaira került, mint félkész termék. A fejlesztők idáig döntően a radiális motorokkal foglalkoztak.

Az anyagtechnológia fejlődésével az axiális motorok egy ideje ismételten megjelentek, használják őket kis teljesítményű, olcsó kefe nélküli egyenáramú motorokhoz, mivel a motor könnyen ráépíthető közvetlenül nyomtatott áramköri lapra (PCB), vagy akár PCB-nyomokat használva az állórész tekercseléseként, de mostanában több erőfeszítést tettek nagy teljesítményű, kefe nélküli, axiális geometriájú motorok tervezésére. Használja is a kéziszerszám szegmens, pl. ütőkulcsainknál!

Előnyei:

  • a motor bármilyen lapos szerkezetre ráépíthető, csak tekercsek és csapágyak hozzáadásával.
  • a tekercselési folyamat lényegesen egyszerűbb lehet, csakúgy, mint a tekercs és a mag összekapcsolásának folyamata.
  • mivel a tekercsek laposak, a téglalap alakú rézszalagok könnyebben használhatók, ami lehetővé teszi a nagyáramú tekercsek egyszerűsítését.
  • gyakran lehetséges a rotor lényegesen könnyebbé tétele.
  • a rotor-állórész hézag kisebb is lehet, mivel nem befolyásolják a centrifugális erők, és az építés után állítható.
  • potenciálisan rövidebb mágneses úthossz.
  • a legtöbb szerkezeti elem lapos, és speciális öntő- vagy sajtolószerszámok nélkül is előállítható.

Hogy a Renault melyik járművébe kívánja ezt a motort beépíteni, hamar ki fog derülni, de ránézésre már előre várható a kerékagymotorok terén történő alkalmazása, illetve a már régóta eddig csak a futurisztikus terveken szereplő absztraktabb gépjárműformák megjelenése sem állhat olyan távol az axiális fluxus motor, illetve a hasonló innovációk házasságát követően. Mindenesetre az alábbi linken megtekinthető Renault Symbioz koncepcióautó videóját végig nézve elgondolkodhatunk, hogy melyik mozgó szerkezeti elembe mekkora „palacsintamotor” fér be!