Elektromos jármű hajtásláncok fejlesztési kérdései

Napjaink autóipari fejlesztéseit a környezetvédelmi előírások irányítják, amelyek betartása közös érdekünk, hogy nagymértékben csökkentsük az üzem közben keletkezett károsanyag-kibocsátást és redukáljuk az előállítási, gyártási folyamatok során előidézett környezetterhelést. Éppen ennek köszönhetően, egyre inkább terjednek a különböző elektromos hajtásláncok.

Annak ellenére, hogy az első, tisztán elektromos Porsche is már az 1900-as évben megrendezett Párizsi Világkiállításon bemutatkozott a nagyközönségnek, hogy nemsokkal ezután összkerékhajtású kerékagymotoros autóként rótta az utakat, hogy (és ez is hozzánk, magyarokhoz kötődik) Jedlik Ányosnak köszönhetően az első, bár gyermekjáték-méretű elektromos motorral szerelt autó is megszületett, ez egy jelenleg igencsak dinamikusan fejlődő szegmense lett a járműiparnak és úgy látszik, hogy ennyi év elteltével is nem egy-két komoly feladatot ad a fejlesztőknek. Az egyik megoldandó feladat, hogy a jármű indításakor fellépő, elsősorban a tehetetlen tömegek gyorsításához szükséges, valamint az esetleges útviszonyok (emelkedő) adta terhelések legyőzéséhez igen komoly forgatónyomatékot kell a kerekekhez juttatni, ugyanakkor a rendelkezésre álló sebességtartománynak is szélesnek kell lennie, azaz minél nagyobb végsebességet is szeretnénk elérni. A következő megoldandó feladat az energia tárolásának kérdése, illetve annak hatékony kiaknázása, a lehető legnagyobb hatótávolság elérése érdekében. Az persze a kutatók és fejlesztők között ma is sokat vitatott, hogy a tisztán elektromos autók hatótávolságát mekkora értékre lenne optimális felvenni, hiszen az észszerűség és a praktikusság nem feltétlenül támasztja alá a közel ezer kilométeres hatótávolságokat.

A teljes cikk előfizetőknek érhető el.