Ne hagyjuk, hogy a „vak szerencsén” múljon

Sokszor azt hisszük, hogy már mindent láttunk és az emberi felelőtlenség határait is megismertük, és akkor jön egy tapasztalat, mely felborítja ezen tézist. Ki gondolta volna, hogy van olyan ember, aki télvíz idején kikötött, gumipókon lógó első fékekkel, valamint javarészt hatástalan hátsó fékkel több km-t a városban motorozva „lábon” vitte be a szervizbe a motorkerékpárját? A gyártók hosszú utat tettek meg a „láb kitételétől” napjaink fékrendszereinek kifejlesztéséig, mindezt azért, hogy a motor a lehető legrövidebb fékúton, biztonságos és a motoros által vezérelt módon megálljon. Ehhez azonban tudatos és következetes szervizkarbantartás is szükséges, hogy a „vak szerencse ne legyen a közlekedésbiztonság kiszámíthatatlan faktora”.

A motorkerékpárok dinamikusan gyorsulnak és nagy a végsebességük, de a fékektől függ, hogy megállnak-e, amikor arra szükség van. Ahhoz, hogy még inkább érzékeljük a bevezetőben említett „tapasztalatban rejlő veszélyeket”, nézzük meg, hogy mit tudunk a szóban forgó Suzuki AN 400 Burgman fékrendszeréről. Elöl tárcsaféket találunk négydugattyús féknyereggel, mely két eltérő átmérőjű dugattyúpárból áll. Hátul is tárcsafék lassít kétdugattyús kivitelben. Mivel robogóról van szó, mindkét fékkar a kormányon található. A jobb oldali működteti az első négydugattyús féknyereg nagyobbik dugattyúpárját, a bal oldali fékkar pedig egyidejűleg hat a hátsó fékre és az első fék másik, kisebb dugattyúpárjára.