Az Imperator (Piech) és az Imperium (VW-konszern)

Témám a VW-konszern és jelenlegi helyzete. A VW világcég, ahol a szakszervezetnek nagyobb hatalma van, mint pl. a francia cégeknél (ez már aztán valami), ráadásul üzletileg rendkívül sikeres, amit ma az autóipar óriásaira általánosságban nem lehet elmondani. Itt a szakszervezet „egyúttal“ cégtulajdonos is – ugye milyen praktikus. De ne legyünk cinikusak, mert ez a siker egyik titka.

„Rossz nyelvek” szerint amikor a VW szakszervezeti főnöke felveszi a telefont, akkor a helyi tartományi (Niedersachsen) politikai főnök már kabátban van, hogy készen álljon a találkozóra, megbeszélésre. Annak ellenére teszi ezt – vagy éppen ezért –, mert maga is a VW 20%-os részvényese. Az egész konstrukció mozgatója – ahogy illik, főleg a háttérből, a cégtulajdonos részvényes „imperátor“ és kitűnő mérnök, Ferdinand Piëch. Tulajdonképpen ő határoz meg mindent, és ez nem is baj, mivel a cég azóta nagyon sikeres, amióta ő a főnök. Természetesen hivatalos tisztsége is van, de ő jóval túlmegy a hivatalos tisztsége korlátain. Gyakorlatilag egyszemélyben vezeti a konszernt. Ne tévesszen meg senkit, hogy Martin Winternkorn a „hivatalos operatív főnök“. Ő kiválóan teljesíti feladatát, jól játssza szerepét, ami abból áll, hogy Piëch háttérből érkező utasításait végrehajtja. Winterkorn úr anyagtudományokban, elsősorban fémtanban elmélyült mérnökember, aki ezen a területen kutató is volt.

A duó kiválóan működik – olyannyira, hogy mostanra mindenki felteszi a stratégikus kérdést: mi lesz, ha ez a sikeres tandem „leköszön“? Ebben az életben – szerencsére – egyszer mindenki elérkezik a saját határaihoz. Én is úgy látom: – ameddig Piëch határozza meg a konszern- és a modell-politikát, a VW-konszern biztosan sikeres marad;

– addig, ameddig valaki (ez név szerint behelyettesíthető...) 100%-osan végrehajtja Piëch utasításait, a VW-konszern expandál;

– ha tényleg nagy, politikai jellegű gondok „keletkeznének”, akkor a Bundeskanzler/in azonnal beszáll a repülőgépébe, és oda megy, ahová kell, és azt intézi el, amit neki el kell intézni.

Ennyi. Tényleg csak ennyi? Na jó, a 20%-os niedersachseni részvényességet ugyan ne felejtsük, de azt sem, hogy a VW-nál az egyszerű munkaerő nagyon megbecsült, és nem csak anyagilag.

Ez nagyon jól van így – sehol máshol nincs világosan kimondva, hogy a munkaerő és ennek know-how-ja a cég egyik legfontosabb tőkéje.

Mit tudunk még elmondani az ún. VW/Piëch módszerről? A felelős vezetők körében a bukástól való félelem dominál. Emiatt is sehol nincs olyan nagy jelentősége az informális – egymás karrierjét támogató – belső csoportoknak, mint a VW-nál. Az ember igyekszik magát ott bebiztosítani, ahol csak lehet. Maga Piëch azonban több olyan vezetői baklövést túlélt (pl. Lopez/Opel affér), ami másoknak 100-szor a fejébe került volna, de ő cégtulajdonos is, ezért sérthetetlen. Mai világos és objektív értékelés: nála jobb vezetője ennek a konszernnek nem volt, és valószínű, hogy nem is lesz. Neki van még „pluszban” egy családi alapon motivált motivációja a céggel, ami a kiváló mérnöki adottságai és jó stratégiai döntései mellett sikerének és pozíciójának fontos pillére: ez a családi „identifikáció”. Ez motiválja és különbözteti meg más konszernek főnökétől, neki nem munkája, hanem „missziója” van.

A Piëch által definiált konszern-modellpolitikát design szempontból klasszikus konzervatív stílus és korrekt konstrukció, ill. technika jellemzi. A hibátlan produkciónak, de még inkább a „quality managementnek” a szerepe ugyancsak jelentős. Meg kell azonban mondani, hogy talán egyik konszern sem fordít annyit a továbbképzésre, mint a VW.

Hogyan tovább, ha a jelenlegi vezetői duó (max. 5–10 év) „leköszön”. Ezt a lyukat betölteni nehéz lesz, ha nem lehetetlen. A történelemből tudjuk: az imperátor halálával gyakran az imperium napja is leáldozik. De meg is erősödhet.