A sorják sorsa

Gyakran előfordul, hogy egy sorozatgyártásban termelő vállalatnak igen kellemetlen problémát okoz a sorjázáshoz kötődő gyártási folyamatok időigényessége – nincs ez másképp az autóiparban sem. A forgattyús házban található egymást metsző furatok/keresztfuratok problémaköréhez kapcsolódóan állt elő egy új megoldással a svájci székhelyű Heule.

Nehezen találni olyan gépkezelőt, aki élvezné a sorjázás részét a gyártási folyamatoknak, mivel gyakran bizonyul bonyolultabbnak a kelleténél. Egyes komplex geometriával rendelkező alkatrészeknél pedig egyenesen körülményes az alkatrész belső csatlakozó furatainak utómunkálása. Ilyen komplex alkatrészre tökéletes példa a forgattyús ház, ahol a mozgó alkatrészek megfelelő kenéséhez az olajkör bonyolult csatornahálózatán keresztül jut el a kenőanyag. Egy német autógyártó cég is gyártási nehézségekkel szembesült, mivel magával a blokk elkészítésével nem merült fel problémájuk, de az egyik megmunkálási utómunkára – a keresztfuratok/olajzó furatok sorjázása – nézve, túl bonyolult és ráadásul nem is elég megbízható megoldással dolgoztak. Így került a képbe a speciális sorjázó berendezéseket gyártó Heule. A probléma specifikációja során kiderült, hogy az addigi fúrási technológiával – két darab mély-lyuk fúró egyenként 8–10 ismétléssel – készült furatok nem megfelelőek, mivel utólagos sorjázásra volt szükség az elfogadható minőségű felület és ezáltal a megbízható üzem érdekében. Tehát a technológiához kapcsolódó mély-lyuk fúrási folyamat eredményét minden esetben ellenőrizni kellett, amit jogosan akart kiküszöbölni egy autógyártó vállalat.