Dr. Vermes Ágoston (1931–2019)

Tisztelettel és szakmai, tanári munkája iránti nagyrabecsüléssel búcsúzunk Vermes Ágoston mérnök úrtól számos tanítványa nevében is. Személye az autós szakmánkhoz is sok szállal kötődik. Évtizedekig kollégák voltunk, megtisztelt barátságával; nyugdíjas éveiben nagy figyelmet szentelt az Autótechnika folyóiratnak, tanácsaival segített bennünket. Életpályájáról sokat beszélgettünk.

Gépész- és repülőmérnöki oklevelét 1953-ban szerezte a BME-n. Igen fiatalon nevezték ki tanszékvezető tanárnak a Honvéd Repülőműszaki Főiskola Repülőgépek tanszékére. 1957-ben került át Győrbe a RÁBA-MVG-be, a Vagonszerkesztési Osztályra, majd később kinevezték a Gyártmányfejlesztési és Kísérleti főosztály vezetőjének. Rába-gyári munkája során a vasútgépészet területén konstrukciós munkákban és a prototípus-vizsgálatok területén ért el kiemelkedő eredményeket. A győri műszaki főiskola járműgyártási képzésének előkészítésével, a tanszék megalakításával 1976-ban bízták meg. Nyugdíjazásáig, 1991-ig vezette a tanszéket, amely a magyar járműipar egyik fontos kutató-, fejlesztőbázisaként is működött.

A Széchenyi Alumni Magazin 2008. évi téli számában a vele készült interjú címének ezt adta: „Megálmodta a műszaki felsőoktatás jövőjét – a volt főhadnagy nélkül nem lenne egyetem Győrben”. Minisztériumi felkért szakértőként, a MTESZ és a GTE helyi és országos vezetőségi tagjaként ő is mindent megmozgatott egy győri műszaki főiskola, a KTMF megalapítása érdekében.

Tervezőmérnöke lett a RÁBA-BALATON márkanevű könnyű motorvonatnak. Az európai viszonylatban is új konstrukció padló alatti gépezetű motorkocsikkal és alumínium vázszerkezetű pótkocsikkal készült. 1958-ban készült el az első szerelvény. A motorvonatnak sok számítását készítette, a főterveket rajzolta. 1959-ben kezdte a MÁV üzemeltetni az új motorvonatot. A próbaút során, az eplényi állomáson készült képen Vermes Ágoston balról a második.

A háború utáni hazai nagy gépészmérnök-generáció kiemelkedő, példamutató alakja volt. Az élet minden percét kitöltő mérnöki, oktatói fáradhatatlan munka, a racionalitás, a mindenkori előrelépés, az elkötelezett fejlesztésre törekvés jellemezte életútját. Volt ideje, mert látta értelmét, hogy mérnöki társadalmi munkát végezzen a Gépipari Tudományos Egyesületben. Ő „vitt bele” engem is a szakmai elkötelezett társadalmi munka világába. Lelkesítően szép „munkaközösségi” évek voltak. Megérdemelten számos rangos kitüntetés és elismerés birtokosa volt. Az ő és hasonló gondolkozású pályatársai elmenetelével egy korszak zárult le. Kedves Guszti bátyám, nyugodj békében! Emléked megőrizzük.