50 éves a Bella Dona da Milano

50 évvel ezelőtt a monzai versenypályára, a pályát is magába foglaló királyi parkba hívták az újságírókat, hogy bemutassák „Milánó gyönyörű asszonyát”, az Alfa Romeo Giulia 1600 TI-t. A versenypálya boxutcája illő környezetet adott egy középkategóriájú limuzin és egy sportkocsi keresztezéséből született autónak. A 92 lóerő vetekedik egy Porsche 356-os teljesítményével, miközben a négyajtós Alfában, a két osztatlan üléssoron akár 6 személy is utazhat.

Az 1,6 literes motor könnyűfém, a motorblokk és a hengerfej is aluöntvény, DOHC, kétsoros lánchajtás, ikerkarburátor, mindezzel gyönyörűséges szívási fel-felhörgés párosul. Ötfokozatú váltó, hátsókerékhajtás, végsebesség 169 km/h. Ha a karosszéria nem tűnik első ránézésre áramvonalasnak, kis légellenállásúnak, az csak azért van, mert még nem vizsgáltuk meg tüzetesebben. A kocsi farának kialakítása, a csomagtartó szögletessége „K-forma”, az ún. Kamm-vágás szabályai szerint készült.

A Giulia Európa leghosszabb túraversenyének, a Tour d’ Europenak egyik állomására, Budapestre, a Műegyetem előtti rakpartra érkezik valamikor a hatvanas évek első felében (1963?-1964?-1965?). Nagy szó volt ez akkoriban, hogy ilyen autókat – számtalan Porschét – láthattunk. Nem ez volt az egyetlen verseny (túraverseny, rali), mely a hatvanas években át tudta törni a vasfüggönyt. A „3 város rali” (München–Bécs–Budapest) és a Donau-Castrol rali okozott az autósport szerelmeseinek felejthetetlen perceket mind a János-hegyi, mind a hármashatárhegyi felfutáson.

Ezzel és más szélcsatornában kikísérletezett apró részlettel elérték a Cw-0,34 értéket, mely akkor, 1962-ben, kategóriájának szenzációját jelentette. Az Alfa szlogenje szerint a Giulia „a szél szülötte”. Az 105-ös sorozatú futómű az előd Giulietta tökéletesített változata, elöl egy további felső lengőkart kapott, a hátsót számos helyen megerősítették. Mondják ma, hogy a Giulia volt minden GTI őse, mely a túraautó-versenyeken bizonyította kiváló képességeit.