Digitálisan, sehogy másként - Útmegvilágító rendszerek ellenőrzése

Ami valaha – és részben még ma is – a műszaki vizsga legegyszerűbben végrehajtható tétele volt, az az útmegvilágítás beállítottságának az ellenőrzése. Nevezetesen a tompított fénykéve helyzetének, ernyőrajzolatának a vizsgálata. Trabant vagy Bentley, egyaránt egy kaptafára készült. A fonalas izzó valamilyen módon – például „lemezkanállal” – árnyékolt képe éles kontúrú vonallal elválasztott sötét/világos mezőt hoz létre. Ezt a mezőt igazítottuk, ha kellett, az előírt előrevilágításnak és az optikai tengelyhez történő középhelyzet-beállításnak megfelelően. Mai gondunk az, hogy a xenonos vagy LED-es fényforrások nem tudnak élesen elválasztott sötét/világos mezőhatárt képezni. Így bizonytalan mindkét feladat pontos teljesítése.

Kezdjük egy történettel! Az, hogy ez városi legenda-e, vagy maga a kemény valóság, fedje homály, de minden legendának van valami alapja.

Szóval, érkezik az ellenőr egy vizsgálóállomásra, ahol egy LED-es fényforrású útmegvilágító lámpás autó van feltéve a vizsgasorra. A vizsgabiztos keresi, majd megtalálja a fényszóró-ellenőrző készüléket, és a fényvető elé állítja. Az ellenőr látja, hogy egy kiváló, de teljesen hagyományos optikai, ún. analóg készülékkel próbálkozik a kolléga.

„Ácsi! – szól. – Ez a berendezés ehhez az autóhoz nem jó, hozza a másikat, a digitálisat!” 

„Szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik” – idézzük Arany Jánost, látván a helyzetet. „Ezzel nem lehet kiértékelni pontosan a tompított helyzetét” – magyarázza az ellenőr.

Igaza van-e? Úgy gondolom, igen. Ezen nincs mit szépíteni, hogy ez így meg úgy, és egyébként nincs előírva.

Az események folytatását mindenki fantáziájára bízom…