Dízelmotorok meghibásodásának elemzése – 1. rész

1. A TÜZELŐANYAG

A tüzelőanyag (más néven: hajtóanyag) a motor egyik üzemanyaga, mely az erőforrás hajtásához szükséges kémiai energiahordozó. Megfelelése fontos a dízelmotorok üzemeltetéséhez energiatartalom és alkalmasság alapján, a motor különböző terhelési/fordulatszám feltételei között. A terhelés a gázpedál lenyomásának mértékével arányos.

A megfelelés várható megoldásai:

a) megoldás

– Hagyományos motorkonstrukciók
– A hajtóanyag illesztése a motorhoz
– Észteres, katalikus átalakítások, bekeverések

b) megoldás

– A motor illesztése a hajtóanyaghoz
– Speciális motorok (Elsbett-motor, etanolmotor, gázmotor)
– Átalakított motorok
– Tiszta növényi olaj, vizes vagy finomított etanol, biogáz

1.1. Biodízel

Az EN 14214 az Európai Szabványügyi Bizottság által kiadott szabvány, amely leírja a FAME – a leggyakoribb biodízeltípus – követelményeit és vizsgálati módszereit. A biodízel műszaki meghatározása: olyan kompressziós gyújtású (dízel-) motorokban való felhasználásra alkalmas üzemanyag, amely biológiailag előállított olajokból vagy zsírokból, beleértve a növényi olajokat, állati zsírokat és mikroalgaolajakat tartalmazó zsírsav- (monoalkil-) észterekből készül. Ez az európai szabvány három hivatalos változatban létezik – angol, francia, német. A szabvány jelenlegi verzióját 2008 novemberében tették közzé, és felváltja az EN 14214:2003 szabványt.

Különbségek vannak az EN 14214 szabvány nemzeti változatai között. Ezek a különbségek a hideg időjárási követelményekhez kapcsolódnak, és az egyes szabványok nemzeti melléklete részletezi.

A jelentős nagyságrendű tüzelőanyag-felhasználási igény miatt az utóbbi években kutatási és fejlesztési, és ennek alapján gyakorlati eredmények születtek a növényi alapanyagból, olajokból készített üzemanyagok kihasználása terén. A biodízel alapanyagát növényi olajok képezik, amelyek közül a repce- és napraforgóolaj jöhet számításba.