Oszcilloszkópos diagnosztika, házi készítésű nyomásérzékelővel

Mindig éreztem, hogy egyszer eljön ez a nap… ezért kezdtem el gyűjtögetni különböző nyomásérzékelőket a műhelyben, megmenekítve őket a kidobástól. Például Opel Insigniából kiszerelt, szakadt, nyomásmérős izzógyertyákat, közvetlen befecskendezésű benzinmotor benzinnyomás-érzékelőjét és egy W210-es Mercedes hibás ABS szeleptömbjéből megmentett fékfolyadéknyomás-érzékelőt. Bár elég jól felszerelt műhelyben dolgozom, minden azért nálunk sincs. Többek között Picoscope WPS szenzor sem, pedig éppen jól jött volna egy… Ilyenkor pedig megoldást kell találni, aminek csak a kreativitás és a találékonyság szab határt, no meg, hogy mit tesz félre az ember, mondván, „jó lesz az még valamire”.

AZ ELSŐ ESET: NINCS A HELYÉN

Annak a bizonyos vezérhangyának az elindítója egy tisztázatlan eset volt egy Opel Corsa C 1.7 DT Denso gyártmányú adagolójával kapcsolatban. Hónapokkal előtte újíttattuk fel egy kolléga kérésére, aki ismét a pult előtt állt az adagolóval a kezében, fogadkozva, hogy az márpedig nem jó, mert ő mindent jól csinált, ennek ellenére az autó nem indul vele.

Kérdő tekintetek és pár rutin kérdés utána arra jutottunk, egy újabb – esetleg költséges – bevizsgálás helyett inkább hozza el az autót, nézzük meg mi is, s ha egyezik az álláspontunk, visszaküldjük a javítást végző céghez. Megérkezett az autó, teljesen levegős tüzelőanyag-ellátó rendszerrel. Az üzemanyagszűrő fedeléhez odacsípett tömítőgyűrű cseréje és a légtelenítés után már a nyomócsöveknél is jött a gázolaj indítózáskor, de még mindig nem indult az autó, csak fehéres füst jelezte a kipufogó végén, hogy valami éghető anyag már jutott a hengerekbe. Na, de vajon jókor? Erősödött a gyanú, hogy a befecskendezés időzítésével bajok lesznek.