Házilag „klónozott” alkatrészek veszélyei – 1. rész

Sajnos a közelmúlt eseményei, tragédiái rámutattak arra, hogy az alkatrészek „házi klónozású utángyártása” mennyire felelőtlen cselekedet, és milyen veszélyeket rejthet magában. Nem az ún. gyári, vagy „első beépítésű” –, sőt nem is a közlekedési hatóság által engedélyezett „utángyártott” alkatrészekről van szó, hanem ezek „házi” – és ez lehet akár egy műhely, szerviz által elvégezve, vagy elkészíttetve – minősítés és/vagy jóváhagyás nélküli gyártásáról, és adott esetben beépítéséről, netán eladásáról beszélünk.

A legelején szűkítsük a kört, és nézzük meg, hogy mind az Európai Unióban, mind hazánkban milyen jogi és szakmai követelmények hatályosak és ezek egyáltalán mit írnak elő. Első körben a jelenlegi „number one-t”, azaz AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2007/46/EK IRÁNYELVE-t (2007. szeptember 5.) a gépjárművek és pótkocsijaik, valamint az ilyen járművek rendszereinek, alkatrészeinek és önálló műszaki egységeinek jóváhagyásáról nézzük át. Ez alapján „alkatrész: olyan, valamely szabályozási aktus követelményeinek hatálya alá tartozó berendezés, amely egy jármű olyan részét képezi, amelyre a járműtől függetlenül lehet típusjóváhagyást kiadni, amennyiben a szabályozási aktus azt kifejezetten előírja”. Itt fontos már kiemelni a „gyártó kötelezettségeit”, hisz a gyártó felelős a jóváhagyó hatósággal szemben a jóváhagyási eljárás minden vonatkozásában, valamint a gyártásmegfelelőségért, függetlenül attól, hogy a gyártó közvetlenül részt vesz-e a jármű, rendszer, alkatrész vagy önálló műszaki egység valamennyi gyártási lépcsőjében, legyen szó a 7. cikk értelmében rendszerekről, alkatrészekről vagy önálló műszaki egységekről.