A hozott alkatrész

Az ügyfél hozza az alkatrészt. Mindenfélét, leggyakrabban az olajat. Az autójavító műhelyek sok gondja között talán ez van az első helyen. Szakmai körben nem kell magyarázni, hogy ez miért baj. Sok szerviz olyan hálózatban van, ahol megkívánt, elvárt vagy előírt az alkatrészforgalom teljesítése. A beszerzés is a „gazdától” kell, hogy történjen, ha nem teljesül az előírt mennyiség, érték, bonuszelvonás, szerződésfelmondás lehet a következménye. Ha valaki ténylegesen független, akkor pedig az alkatrész tetemes árrése ugrik.

Baj az is, hogy az ügyfél által hozott alkatrész beépítési felelőssége és a garancia a beszerelőt terheli, és ez holmi elhárító írásbeli nyilatkozattal igazán nem védhető ki.

Ha az alkatrész minősíthetetlen fehérdobozos, szemmel láthatóan hamisítvány, gyors elhasználódása is visszaüt a javítóra. Gyenge tüzelőanyag- vagy olajszűrő, fogasszíj és feszítő esetén a balsors bizony nagyokat üthet vissza. Az események a bíróság folyosóján folytatódnak.

Mondhatnák, egyszerű az eset, hozott alkatrészt nem építünk be. Vállalási kényszer nincsen. Igen, de ezzel az ügyfél és így a munka is ugrott.

Alkalmazzunk kettős óradíjat: egyet, ha saját forrású alkatrészt építünk be, egyet, ha az alkatrészt hozza az ügyfél. Ez utóbbi lehet jóval nagyobb összeg. Majd erről elgondolkozik az ügyfél! Elgondolkozik és elmegy…

Ez a fogyasztóvédelmi hatóság előtt sem áll meg, büntetés lesz a vége.

Az olajnál kicsit más a helyzet, mert itt veszélyeshulladék-kezelésre utalhatunk, díjat felszámolhatunk, ha az ügyfél hozza az olajat, a szűrőt. Egyébként is – mondjuk az ügyfélnek – ma olyan szigorú az olajkereskedelem szabályozása, hogy a szerviz nem tudja „lepapírozni” a hozott olajat. Ezt mondhatjuk.

Van, aki alkuba bocsátkozik az ügyféllel. Ne vegyen máshol alkatrészt, a szerviz ad kedvezményt. Miből? A saját árréséből, hogy meglegyen az alkatrészforgalma. A baj sokszor az, hogy az ügyfél néha olcsóbban kap (szerez) alkatrészt, mint a szerviz. Ezzel nem lehet versenyezni. Flottatulajdonossal – van erre példa – az alkatrész-nagykereskedő köt közvetlenül gépjárműfenntartásra szerződést. A szervizbe ezen az úton érkezik az autó és az alkatrész! Hozott alkatrész ez a javából! A flottatulajdonos, újabban az alkatrészkereskedő pedig diktátumszerződést köt a javítóval az óradíjra vonatkozóan. Ugrott az alkatrészárrés és nyomott lesz az óradíj. De az is lehet, hogy az alkatrész-nagykereskedő nem fizeti ki az óradíjat, azt „lebarterezi” alkatrésszel. Amit a javító vagy el tud adni, vagy nem…

Nem kell az ilyen munkát elvállalni! Könnyű ezt mondani. Minden munkára szükség van, még ilyen megalázó feltételekkel is.

Van-e ebből a vadkapitalizmusból kiút? Állami szabályozás, gazdasági versenyhivatal beavatkozása – tapasztaltuk, hogy nem. Erős szakmai érdekvédelem – ez mielőtt létrejött volna, „önerőből” megbukott, megbuktatták. Saját alkatrészbeszerzési társulás – nem realitás. Egy terület látja azonban ennek hasznát, a feketegazdaság.