Autotechnika szakfolyóirat
Autotechnika szakfolyóirat
2019. szeptember | Olvasson bele!

Az emberiség fura hobbija

„Az áramellátás és az akkumulátorgyártás jelenlegi technológiája mellett, ha a gyártást és a megsemmisítést is figyelembe vesszük, szén-dioxid-kibocsátásban az elektromos autó sem lesz jobb, mint bármely másik.” – dr. Hanula Barna


dr. Hanula Barna (középen) a győri Felsőoktatási és Ipari Együttműködések Központjának (FIEK) átadóján Szijjártó Péter külügyminiszterrel (balra) és Achim Heinflinggel, az Audi Hungaria Zrt. igazgatóságának elnökével (jobbra)

Emlékezetesen szókimondó, szakmai gondolkodásra ösztönző, viták generálására alkalmas előadást tartott a közelmúltban dr. Hanula Barna motortervező mérnök. A Széchenyi István Egyetem Audi Hungaria Járműmérnöki Karának dékánja a Totalcar Mesterkurzus előadás-sorozat részeként beszélt a belső égésű motorokat körüllengő hisztériáról, amely sajnos mind inkább háttérbe szorítja nem csupán a szakmai tudást, de már a józan ész logikáját is.

– Mind a mai napig még arra a kérdésre sem sikerült választ adni, hogy egyáltalán mit is akarunk például megoldani a dízelek kapcsán. A szén-dioxid-kibocsátást globálisan akarjuk csökkenteni, vagy lokálisan mérsékelni a közlekedésből eredő emissziót – fogalmaz Hanula Barna. – Megjegyezném, hogy a ’60-as évek dízeleihez képest a káros anyagok szintje jelenleg már csupán 1–2 százalékon áll. Ennek további mérséklése miközben értelemszerűen csekély eredményre vezetne, anyagilag is nagyon komoly kihívást jelentene. Arról nem is beszélve, hogy az Euro 6 szabvány bevezetésével oly mértékben szigorodtak az emissziós előírások, hogy a határértékeket a járműveknek minden körülmények között be kell tartaniuk. Költői a kérdésem: most, hogy végre jók lesznek a belső égésű motorral hajtott autók, most kell beszélnünk a kitiltásukról?

– Nem véletlenül beszélnek egyre többen a tisztán elektromos autók térnyeréséről…

hirdetés

– Az emberiségnek van egy olyan fura hobbija, hogy mindig azt szeretné, amit nem lehet. A belső égésű motor kiváló hatásfokkal működik egyenletes magas terhelésnél. Viszont mi azt is szeretnénk, hogy a városban kis terhelésnél, lassítás és gyorsítás közben is jól működjön. Ez drága és nem tökéletes megoldásokhoz vezet. Az elektromos hajtás erre ideális lenne, azaz a belvárosokat csendesebbé, jobb levegőjűvé tenné. De mi messze akarunk autózni vele, amiben nem jó. Bár műszakilag megoldható, a nagy hatótávolság jelenleg az elektromos hajtás teljes szén-dioxid-előnyét tönkreteszi… Summa summarum: az áramellátás és az akkumulátorgyártás jelenlegi technológiája mellett, ha a gyártást és a megsemmisítést is figyelembe vesszük, szén-dioxid-kibocsátásban az elektromos autó sem lesz jobb, mint bármely másik. Tudomásul kellene venni azt is, hogy nincsenek általánosan jó megoldások. Használattól függően mindig más hajtáslánc a legjobb, az eszközt a célhoz kell választani.

– Mégis egyre többen sugallják azt, hogy a környezetvédelem érdekében a belső égésű motoroknak búcsút kellene inteni.

– A személyautók a világban a szén-dioxid-emisszió 12 százalékáért felelősek, az erőművek számlájára 40 százalék írható. Akkor még egy kis számtan: 1 kWh áramban az elégetett tüzelőanyagot figyelembe véve 500 gramm szén-dioxid van, ami elektromos autóra vetítve kilométerenként 100 grammot jelent. Éppen annyit, mint egy kisebb dízel- vagy benzinüzemű járműnél. S ne feledjük, az e-autóknál erre még rájön az akkumulátor… Mielőtt meg akarjuk váltani a világot, érdemes lenne végiggondolni a megoldásokat. De ha már a számoknál tartunk, egy példát még mindenképpen említenék. A régi hőerőműveknél egy korszerűbb turbinával 5 eurónként meg lehet spórolni 1 tonna szén-dioxidot, a járműiparban ekkora megtakarítást átlagban 500 eurós ráfordítással lehet elérni. Számoljunk együtt: ha ezt az 500 eurót az erőműveknek adnánk, a szén-dioxid-kibocsátást 100 tonnával lehetne mérsékelni.

– Milyen jövő vár ránk?

– Az attól függ, hogy az emberiség képes lesz-e végre értelmes cselekedetekre. Ha végre az objektivitás dönt és nem a pillanatnyi hangulat. Ha a döntéshozók belátják, hogy globális problémát lokálisan nem lehet megoldani, csakis globálisan. Ehhez azonban kellene az egyetértés, amely persze eddig még nem sikerült.


Tetszett a cikk?

hirdetés

hirdetés