Nagyon szubjektív, önérdekemben szóló javaslat az, amit most Ön elé tárok. Hiszem, hogy nem vagyok egyedül meglehetősen problémás állapotommal.

A kérdés a közlekedésbiztonság területét érinti, autóvezetői szemmel nézve. Akár az idősebb korosztályt, de tulajdonképpen mindenkit, akinek olykor kissé vagy nagyon kalandozó a figyelme, amit a csapongó gondolatok könnyedén eltérítenek. Bárkivel bármikor és bármiért előfordulhat ugyanis, hogy visszagondolva nem emlékszik, hogy is jutott át az előző útszakaszon, vasúti átjárón, közlekedési lámpás kereszteződésen. Vagy egyszeriben felötlik benne, hogy nem nézett a tükörbe, és hirtelenjében megriadva elég egy sebtében végrehajtott manőver… Egyszóval bizony közlekedésbiztonságot érintő kérdés az, amikor a rakoncátlan gondolatok okán a folyamatos koncentráció meg-megszakad. Valós, komoly veszély. Jobbára akkor vagyunk így, ha egyedül vagyunk a kocsiban.

Észlelem magamon is, próbálok ellene tenni. Biztatom magam: „szemed a pályán legyen!”, vagy előre mondom akár hangosan is, hogy „veszélyes kereszteződéshez közeledsz, vigyázz!”. Segít, hogy figyelmemmel ott legyek, jelen legyek az úton.

A ma már kötelezővé váló fáradtságérzékelő asszisztens nagyon hasznos, de nem erre a problémára nyújt megoldást.

Technikailag ez megoldható, minden hozzávaló megvan a korszerű autókban, vagy akár a tízéves modellekben is, és az immár az autóban is elérhető mesterséges intelligenciával együttműködve (van már ilyen!) csodákra képes…

Kézenfekvőnek tűnő megoldás, hogy bekapcsoljam a navigációt akkor is, ha az adott útvonalat már jól ismerem. Mondja, ha tudja, hogy hamarosan vasúti kereszteződéshez érek (tudja ezt egyáltalán valamelyik rendszer?), és például jelezze a körforgalmat – ezt meg is teszi. Nem erre gondolok!

Közbevetve: az andalító zene még veszélyesebb, pláne, ha a sofőr kedvenc énekesének hangja tölti be az autó utasterét, vagy Mozart dallama csap a csembalóba. De akkor mi a megoldás?

A lényeg, hogy legyen velem, hozzám szóljon, ha például:
− meghaladom az adott helyre vonatkozó megengedett sebességet,
− a holttérben jármű van, és annak sebessége fenyegető,
− a mögöttem jövő nagyon közel van, vagy nagyon gyorsan közeledik,
− az előre néző kamerám potenciális veszélyhelyzetet észlel,
− a gép fékezni kénytelen, erről szóban is tájékoztasson, akkor is, amikor be kell avatkoznia (sávelhagyás, szlalomozás stb.),
− bennfelejtettem az indexet,
− adjon forgalmi információt: torlódás van előtted, hosszabb menetidővel számolj; húzódj le, mert mentő közeledik stb.,
− vagy amikor nagyon nincs aktuális mondanivalója, beszéljen visszafogottan mondjuk az időjárásról, az épp aktuális meleg- vagy hidegfrontról, esetleg annak szervezetre gyakorolt hatásairól, mondja, ha nagyon lecsökkent a légnyomás, mert ezt is méri, és ez oka lehet a fejfájásnak, vagy például figyelmeztessen a csúszós útra, és így tovább.

Apropó! Ne mondjon be születés- és névnapokat, se lottószámokat, mert akkor ez lesz gondolataim fókuszában, amit pont el akarunk kerülni.

A lényeg, hogy legyen velem, foglalkozzon velem, engem zökkentsen ki a gondolataim sodrából. De csak módjával, mert nehogy pont ez vonja el a figyelmemet… A szolgáltatás természetesen legyen kikapcsolható, mert például beszédes mitfárerrel utazunk, vagy ha valaki éppen nem tart rá igényt.

Álom ez? Ma még az, de ez egy megvalósítható álom. Az ötletemet fenti soraimmal a világ autógyártói, a közlekedésbiztonsággal foglalkozók és figyelmetlenségben szenvedők elé tárom. Éljenek vele, hogy ez egy igazán értékes segítség lehessen!