PÉNZRŐL SZÓL MINDEN…

A fogyasztó joggal várja el, hogy a vásárolt termék, szolgáltatás valóban az legyen, mint amit a gyártó állít róla. Az intézményesített, jogszabályokkal támogatott fogyasztóvédelem a fogyasztókat segíti, ha egy termékkel vagy szolgáltatással kapcsolatban vitájuk keletkezik, közreműködik, hogy bíróság elé vigyék ügyüket, vagy bíróságon kívül rendezzék azt. Ez nagyszerű dolog. A felek érdekérvényesítési folyamata, mert ez oda-vissza igaz, viszonylag hosszú és küzdelmes, de nem reménytelen…

Az érintett fogyasztók, azaz autótulajdonosok körében a dízelbotrány váltott ki világszerte felháborodást. Érdeksérelmük jobbára nem műszaki hátrány, például esetlegesen fogyasztásnövekedés alapú, inkább a kocsi fokozottabb értékvesztése, mozgáskorlátozásuk veszélye emissziókorlátozott területeken. Az alapok vitathatatlanok, jogosak a pertársaságok és a más keretek közötti igénylők fellépése.

Lehetnek-e, vannak-e ennek vámszedői?

Már hogyne lennének, hiszen van ebben pénz és mi nem vagyunk marslakók. Az autóipar és az autójavítás is szenved a kártérítésvadász-csalóktól. Varázsköpenyük alól a „fogyasztó elleni erkölcstelen magatartás” keresetét húzzák elő a bíróságon, vélelmük a nép nyelvére fordítva a gyártói átverés gyanúja, az átverés miatti károkozás. Ha van is alapjuk, „tudományuk” a feltupírozás. Egy akkora területen, mint az autózás fogyasztói világa, a megvágható szereplők vélt vagy valós gazdagsága, van jó remény a sikerre. A siker természetesen jogtalan haszonszerzés: pénz, sok pénz.

Kicsiben ezek ügyes ügyfélpraktikák. Ezer sebből vérző autóját a k. ügyfél elviszi javíttatni csip-csup dologgal, nem is kér számlát. Tanúi erről természetesen vannak. Majd pár nap múlva visszatér azzal, hogy tönkretettek valamit az autóban és kártérítést követel. Feljelent. Van sikerdíjas „sztárügyvédje”. Nehéz helyzetbe kerül a javító, szakértővel sem megy sokra. Zsarolás ez. Többnyire fizet, ha nem akar udvarára dobott Molotov-koktélt.

Jó példa a karambolos autókkal kapcsolatos biztosítási csalások ügye. Itt nem részletezzük, de ebből sem maradhatnak ki az ügyvédek, a biztosítóknál dolgozó „súgók”. Napjainkra – reméljük – a számítástechnikai lehetőségek, a mesterséges intelligencia egyre inkább visszaszorítja, kimaradnak a csaló közreműködők az ügymenetből.

Mégis ezt tragikus, belesodródó balfácánságnak tekintem. Felelősségüket nem kicsinyíti. Ma már úgy tűnik, nagyon sok gyártó, így vagy úgy, érintett lehet az ügyben.

Az egyik aktuális, folyamatban lévő peres ügy a Mercedes egyes dízeleit érinti. A téma, mint mindenhol, a nitrogén-oxid-kibocsátás vélt manipulálása, határérték-átlépése a hatósági mérés eseményén túl. A fogyasztóvédői, erre specializált ügyvédi iroda áll mögötte, bírósági keresete az általuk „termoablaknak” nevezett, nem bizonyított manipuláció. Olvasva róla mindkét oldal anyagait, először azt kellett magamban tisztázni, hogy mi is az a „termoablak”. A NOx -csökkentést célzó EGR-ről van szó, nevezetesen arról, hogy a kipufogógáz visszavezetett mennyiségét miért teszik függővé a külső hőmérséklettől, annak csökkenésével a mennyiségét miért mérséklik, illetve szüntetik meg. Ez a motortechnikában ismert eljárás. De felvetik, vajon a tesztek után ez a korrekció kikapcsolható, ezzel a NOx -emisszió növekedni fog? Van-e ezt végrehajtó szoftver az autóban? A kereset műszaki megfogalmazása bíróság-megtévesztően homályos és szakszerűtlen.

Sok autótulajdonost rávettek a kárigény bejelentésére. Az ügyvédi iroda bizonyítani akar. Hatalmas „gépezet” mozdult meg „pró és kontra”. Kérdés, hogy a józanság szava érvényesülni tud-e