Előfizetek 2021 december
Olvasson bele!
Autótechnika digitális folyóirat

Előfizetek 2021 december
A főszerkesztő üzeni

 

Tovább

TÉTOVA TAPOGATÓZÁS: ERRE VAGY ARRA?

Az év vége óhatatlanul gondolatrendezésre, összegzésre késztet. Nagyon így van ez minálunk, az autótechnikában is, ahol sok minden történt az óévben, a képlet az év végére még összetettebb lett, mint egy évvel korábban volt.

Az IT nyomul, lehetőségeik óriásiak, szinte beláthatatlanok az (auto)mobilitásban, a közlekedésben, az iparág pedig nyomja, hiszen óriási piac ez számára. Hasznosságuk vitathatatlan, a mesterséges intelligencia mindenhatóságát hirdetik (mindenki a maga szakmájának a huncutja…). A hátszelet nem a passzát fújja, hanem az Ipar 4.0 adja. Korparancs. Könnyű nekik, mondhatnánk, csekély hardverrel, esszenciális szoftverrel könnyű villantani…

És mi van a hardverrel, az autók hajtásláncával? Kedvezőnek tartom, hogy a szinte már falanszteri világnak tűnő – a szót itt a normális és reális emberi igényekkel nem harmonizáló, merev, túlerőltetett értelemben használom – monokróm villamosítást mintha a hajtástechnikában a színes kínálati paletta váltaná. A villanyhajtás jó, ahol jó – meglehetősen sok felhasználásban, haszongépjárműveknél is –, és van, ahol a mai technikai lehetőségeket látva, nagyon nem használható. Az átállás szavakban, hangzatos állásfoglalásokkal, de már tettekben is, elsöprő lendületű. Én várok megtorpanást, mikor használatának természetét minden vonatkozásban kiismeri a felhasználó, de csak lassíthatja a trend ütemét, megtörni (talán) nem fogja. Magyarország ipari termelésében a villanyautó-gyártás és főegységeinek előállítása rendkívül nagy súllyal szerepel, mi ennek az átalakulásnak a nyertesei lehetünk.

Ma az elemzések nagyon megkeverik a gyanútlan, véleményt alkotni akaró embereket: mennyivel is jobb a villanyautó? Mit kell megnézni: CO2 mindösszesen kibocsátás, alapanyag-biztosítás, logisztika, gyártás, externáliák, újrahasznosítás, üzemeltetési költségek (ne a mai árakat nézzük, hanem a meredeken emelkedő elektromos energia árakat). És az sem mellékes, melyik régióra, országra készítjük a mérleget. Régebben azt mondtuk: aminek nincs döntő előnye, ott ne változtassunk. A villanyhajtás döntő előnye még csak ígéretes, de még várat magára. Tisztában vannak ezzel az iparág érintettjei is, ezért is vagyunk tanúi ipari forradalom méretű fejlesztéseknek, fizikai (anyagtudományi), kémiai felfedezéseknek és gyártástechnológiai csodálatos megoldásoknak.

Több vasat kell a tűzben tartani! És ez mi pénzbe kerül…

Ennek szükségességét nagyon is látják a fejlesztőmérnökök. A „történet” régi, az aktualitás okai változnak. Az alap az, hogy nem a belső égésű motor (benne a gázturbina is) a „bűnös”, hanem annak hagyományos, „ősi” szenet tartalmazó tüzelőanyaga. Vagy szénmenteset használunk, ez a hidrogén, mely előállításában is „zöld”, esetleg szűk felhasználási körben az ammónia, vagy előállítunk megújuló forrású szénhidrogén motorhajtó anyagot, gázt vagy folyadékot. A hidrogén, mint a tüzelőanyag-cellás villanyautó energiahordozója mellett a belső égésű motorban való elégetése is járható út. Ma már ez, a műszaki kérdéseket illetően, megoldott. Célcsoportját elsősorban a nagyhaszongépjárművek adják. A hidrogénellátó hálózat létrehozása, a villamostöltő hálózat kiépítéséhez képest, szinte problémamentes. Kitekintés: a vasúti villamosítás a kis forgalmú mellékvonalakon gazdaságtalan, ellenben a tüzelőanyag-cellás villamosvontatás ígéretes perspektíva.

Mindegyik esetben (igaz, nem minden felhasználásnál) a rendelkezésre állás, a folyamatos üzem biztosítása a fő szempont. Magyarul: mennyi időt vesz igénybe az energiaforrás-elérés, majd felvétel, és annak rendelkezésre állása milyen rizikófaktorokkal terhelt.

Mit szól mindehhez a piac?

Az alternatív hajtás iránt a kereslet jelentősen növekszik, ez tény. Villanyautót vezetni nagyon jó, sok lelkes hívet, sőt rajongót szerzett emiatt magának. Ma még állami pénzügyi támogatással (mely pénzt mi mindannyian megkerestük és gálánsan felkínáljuk a villanyautók vevőinek…) rá kell segíteni, hogy a lendület kitartson. Az a vevőkör, melynek a villanyautózás nehézségei (tankolás, hatótáv) nem jelentenek gondot, számos országban, nálunk is, még hatalmas. Vannak még nyitott kérdések. Nem tudjuk még, hogyan alakul az autó maradványértéke? (A korábbi hibridek közül van, amelyiknél ez nagyon kedvezően alakult.) Hogy alakulnak a főegységcsere-költségek? A biztosítási díjak? Lesz-e a forgalomból kivonáskor jelentős újrahasznosítási illeték?

Még tétova haladás ez, néha zsákutcákból kihátrálva. A megvalósítás néhány szakember-generáció óriási kihívása.

Tartalom