Lapszámunk kiemelt témája nem kisebb kört ölel fel, mint az autótechnológiák összességét. Természetesen ez csak tallózás lehet innen és onnan, válogatva, mi számíthat érdeklődésre. Tervünk alapját a frankfurti Autómechanika vásáron látottak adták volna, ha meg lett volna tartva. Szinte átláthatatlanul gazdag információforrásról kellett idén lemondanunk.

A cikkekhez anyagokat keresve, lépten-nyomon felötlik az emberben, hogy mi minden kerülhet viszonylag gyorsan a műszaki világ hulladéktelepére, talán néhány közülük múzeumi megőrzésre. Ezekkel együtt természetesen leíródnak vizsgálóberendezéseik, pótalkatrészgyártásuk, javítástechnológiáik és oktatásuk is. Nem szólva arról, hogy az ezekkel foglalkozó vállalkozások is kereshetnek maguknak új profilt. Volt már ilyen az autótechnikában, csak ha a keverékképzést nézzük, akkor a karburátorok és a teljes hagyományos dízeladagolás-technika ment át drasztikus változáson. Azonban minden helyett jött újabb, tökéletesebb, észszerűbb (?). Ezt nevezhetjük fejlődésnek. Aki valamilyen szakterületre ráállt, ott kellett előre mennie, beruháznia, akár tízmilliókat, de maradhatott a kaptafájánál.

Más helyzet fenyeget ma és a mások csapatainak agresszív előőrsei nemcsak, hogy a „spájzban” vannak már, hanem a nappaliban…

Egyik vidéki kisvárosunkból hívnak, jöjjünk villanyautót tanítani, mert, mint mondják, eddig magunk sem hittünk benne és most sorban állnak a villanyosok műhelyünk előtt kisebb-nagyobb javítanivalóikkal. Nem merünk hozzányúlni. A villanyhajtásnak nem kell belső égésű motor, nem kellenek agyonbonyolított lendítőkerekek és kuplungok, sőt ingás súrlódótárcsák sem, nem kellenek kirafinált automatikus váltók, duplakuplungos váltók és CVT sem, nem kellenek osztóművek és Haldex-technika, terepfokozatok és start-stop, sőt vitorlázó rendszerek. Csak szemezgetek a siralomházba kerültek között.

Jön más, de ez a maiakat kevésbé vigasztalja. A siralomházi lét még igen hosszú lehet, ma 2050-ről beszélnek, de ennél gyorsabb változási szcenárió is közkézen forog. Nagy, elsöprő erők mozognak, melyek aprócska észérvekre, gyenge lobbikra nem tudnak, nem akarnak tekintettel lenni. Aki pénzt tett bele, látni akarja a hasznát.

TÚLÉLÉS VAGY EGY UTOLSÓ SANSZ?

Készülnek az új dízelmotorok, mert ma még van helyük és igény rájuk az erőforrások palettáján. Kicsik, nagyok egyaránt. Kellenek a gyártóknak, mert továbbra is velük a legkönnyebb elérni a CO2 -kibocsátási követelményeket, és további potenciál is rejlik bennük. Kiválóak hibridben is. Kellenek, mert nagy forgatónyomatékot, vonzerejüket a „korai nyomatékot”, gazdaságosan csak velük lehet elérni. Szennyezőanyag-kibocsátásuk, még változó közúti menetnél is, verhetetlenül alacsony szintű és a mai árammix mellett messze kedvezőbb a BEV autóknál. Mégis, akkor mi a hendikepjük?

Előítéletek sokasága, melyet sírásóik – néhány gyártó maga – szuggeráltak, majd, hogy jó imázzsal kerüljenek ki belőle, e-hajtás-pártiak lettek elkötelezetten. Természetesen fel kellett ébredniük a gyártóknak: akkori dízeleik minden kritikát megérdemeltek és ezt nem lehet takargatni „huncutsággal”. Kijönni a mínusz végtelenből alapos és intenzív fejlesztőmunkával lehetett csak. Úgy tűnik, ma már ismert a „pálya”. Egy biztos: ez a gép sem lett egyszerűbb, sőt…

Az új dízeleken alkalmazott műszaki megoldások nem hoznak nagy meglepetést, korábban is ismertek voltak, azonban tovább tökéletesedtek és alkalmazásukat illetően a gyártók már nem filléreskednek, ha eredményt tudnak hozni. Az RDE követelménye óta nincs csak motorfejlesztés és csak járműfejlesztés, ma ez sokkal jobban összehangolt, mint megelőzően volt. Minden Euro 6 követelményt a dízelek túlteljesítettek, fogyasztásuk, kiváló motorjellemzőkkel, gépjárműre optimalizált. Az optimális fogyasztás azt jelenti, hogy a járművel szembeni egyre nagyobb ügyfélelvárások (teljesítmény, nyomatékmaximum, gyorsulás és az, hogy az újságírók ne mondhassák, hogy „nem elég izgalmas”) teljesítése mellett jobb, mint az elődmodellé.

Azt is látják, hogy még mi minden technikát be lehet majd vetni a következő dízelgeneráció(k)nál.

Lesz következő generáció? Minden bizonnyal, talán több is! Jó néhány (2 vagy 3?) évtizedig nem lesz trónfosztás, utána meg majd meglátjuk, merre forog a világ kereke.