MOBILITÁS A GLOBÁLIS KIBERTÉRBEN

Az intelligens közlekedés víziója nem mai gondolat, mely a technikai, informatikai új lehetőségek függvényében folyamatosan alakul, gazdagodik. Elvi tételeit századunk első évtizedében viszonylag tisztán lefektették például EU-dokumentumokban, de a megvalósítási térképen nagyon sok volt és még ma is a fehér folt. Egy azonban vitathatatlan, a még mindig növekvő járműsűrűségnél, az infrastruktúra korlátos fejlesztési és fizikai lehetőségei, a közlekedési igény növekedése mellett, csak okos megoldások jöhetnek szóba. Sűrű információs hálóba helyezve létezhet csak a jövő közlekedése. Nincs olyan ember, aki ma ezt ne látná be, mert nap mint nap megszenvedi. Vegyünk egy hazai, egyáltalán nem „apró” példát, az évek óta tragikus állapotokat hozó M0-ás közlekedés már nemzetközi visszhangot kiváltó teljes informálatlanságát, szervezetlenségét. Az IT ennél természetesen sokkal több, és messze nem valami tudósi álom, hanem a fenntartható közlekedés alapja. Minden az információn, annak az érintettekhez való eljuttatásán, a szabályozhatóságon nyugszik. (A ma már a Google tulajdonában lévő WAZE is ide tartozik; néhány fiatal messze többet tett az IT-ért, mint a felkent tudósok…) Mindez csak átfogó, határokon, de akár földrészen is átnyúló rendszerekben képzelhető el. Lényege a közlekedő szempontjából azonban nagyon is lokális: az ő eljutása céljáig a lehető leggyorsabban és biztonságosan.

Az ITS (Intelligent Transport Systems) elsődleges célja olyan közlekedési információs rendszerek létesítése, amelyek növelik a közlekedési rendszerek teljesítményét és csökkentik káros mellékhatásait (pl. balesetek, károsanyag-kibocsátás). Ha valaki járművével útjára elindul, azonnal egy információs háló része lesz, aki kap és ad is információt. Olyan már nincs, hogy ahhoz, hogy én hova megyek, éppen hol vagyok, azt ne tudja senki, mert az az én magánügyem. Túl sokan vagyunk ahhoz, hogy ez titokban maradhasson.

A közlekedési rendszer három fő komponensre, alrendszerre tagozódik. Az első természetesen a közlekedési eszköz, azaz maga a jármű, itt jön be (itt is) az IoT (Internet of Things – magyarra fordítása igen szerencsétlen); a második a közlekedési infrastruktúra, azaz lényegében az úthálózat, míg a harmadikat a tágan értelmezett forgalomirányító központok (a nagy testvér, avagy Isten szeme mindent lát…) képviselik. Az intelligens közlekedés az ezeknél a fő komponenseinél alkalmazott információs rendszerek fejlettségével, automatizáltságával és együttműködési képességével áll szoros kapcsolatban. Ez ma a kibertér, az ötödik lételem…

„A kibertér egy nézőpontból az összekapcsolódó informatikai rendszerek, eszközök, hálózatok által nyújtott képességek, szolgáltatások együttesének egy újszerű tálalása, metaforája, amelyet a világméretű, szinte egyedüliként rendelkezésre álló hálózat (az internet), és annak egyre bővülő felhasználása tett lehetővé, sőt szükségessé. A kibertérben számos fizikai összetevő jelenik meg: a számítástechnika, a távközléstechnika, az infokommunikációs technológia, illetve a tágabb értelemben vett információtechnológia.” (Munk Sándor)

Felügyelt lehet például a fajlagos, azaz felhasznált erőforrásegységre eső teljesítmény (hatékonyság) is. Ehhez is kell a villanyautó, mert mint hálózati elem, szükséges energetikai távfelügyelete és programfrissítése, mely már megoldott.

Az IT és az autonóm (közúti) jármű eggyé forrt.

Az új dolgok pedig új problémákat szülnek.

A kibertámadások az IT-biztonságot és a kiberbiztonságot, a működési folyamatokat nagy valószínűséggel fenyegető események, így a kibertér szorosan kapcsolódik a kiberbiztonsághoz, kibervédelemhez. Minden rendszer, ami szoftverirányított, sérülékeny és befolyásolható, rosszakarat, de egyszerű tévedés és az, amire nem gondoltunk is okozhat tragédiát. Biteken múlik akár az életünk is. Az IT és az autonóm jármű megvalósításának leckéje valószínűleg sokkal nagyobb és nehezebb, mint azt ma látni véljük.