Előfizetek 2019 október
Olvasson bele!
Autótechnika digitális folyóirat

Előfizetek 2019 október
A főszerkesztő üzeni

BÚCSÚ AZ AUTÓSZERELŐ SZAKKÉPESÍTÉSTŐL…

Tovább

… és hivatalosan az autószerelő megnevezéstől is. A Magyar Közlönyben megjelent az OKJ reformja rendelet (hamarosan az OKJ nevet is törlik). A szakmák számát erőteljesen csökkentették, szakmákat egyesítettek, nagy hagyományú szakképzettségeket integráltak. Klasszikus, 100 éves szakmaneveket szüntetettek meg, legalább is formailag. Számít-e a név? Nem számít, vélik sokan, a tartalom a lényeg – vigasztaljuk magunkat.
Már a múlté az autószerelő szakképesítés és ráépülései, az autótechnikus és a gázautó szerelő. Az autószerelő természetesen mindig is szerelni fog, és egyre nagyobb szükség van rá, azért, hogy megjavítsa az autót. Lehetne autójavító a megnevezése, de nem az, így alakult… Indokolt, hogy iskolarendszerben kapjon elmélyültebb ismereteket, így lesz ún. ráépüléssel autótechnikus. Ez is jó megnevezés. Ez a közelmúlt. De nagyot fordult a világ.

A szakképzés problémáiból sokféle van, különösen az autós szakmákban. Kellemes tehernek, ahogy divatos mondani, kihívásnak vesszük, ha a technika adja fel a leckét. Nem könnyű ebben megtalálni azt az utat, értsd súlyozást, oktatási technikai hátteret, a nem csak kirakatba tett duális képzést, a tanár továbbképzést és még sok más mindent, ami alapján majd hadra fogható ifjú szakembereket bocsát ki a tanintézmény. Van vita ebben, úttévesztés is, de ennek ez a természetrajza, mert nemcsak új, de még alapjaiban is folyamatosan megújul a technikai környezet. Mi némi büszkeséggel mondjuk, a mi technikai világunk ma a legösszetettebb, leginkább dinamikusan változó, és egyre több alapismeret beemelése is szükséges.

A készségtanácsok lettek az átalakítások fő letéteményesei, a mi szakterületünkön a „Specializált gép- és járműgyártás készségtanács”. Vajon kik ők? Nyolc tag van, vállalatok, jobbára multik, akiknek semmi közük az autófenntartó iparhoz, döntően autógyártók és autóipari beszállítók. Nem túl merész állítás, az autófenntartással szemben ellenérdekeltek is. Amit eddigi javaslataik, melyek beépültek a mai szövegezésekbe, tükröznek, egyértelműen azt mutatják, mintha az autós szakmák autógyártói szakmák lennének. Sajnos fordítva ülnek a lovon!

Régen felmerült, sürgettük, indokoltuk, hogy egyesítsünk régmúltból örökölt, akkor talán indokoltan megkülönböztetett szakmákat. A döntően gépész szerelőt és a villamos gépekkel, elektromos egységekkel jobbára törpefeszültség alatti munkaköröket. Tehát az autószerelőt és az autóvillamossági szerelőt, újkori transzformációjában az autóelektronikai műszerészt. Mechatronikus név alatt megtörtént a beolvasztás. Nyugodtan lehetett volna az egyesítés után is autószerelő. A gépjárműtechnika változott, az autóból, mint gépészetből mechatronika lett, ezt bővebben magyarázni, indokolni nem szükséges. De automobil maradt, az autót pedig időnként meg kell javítani, tehát ide autószerelő/autójavító kell. Most avanzsált és az új szakképesítés szerint gépjármű mechatronikai technikus lett. Tudom, hogy fejlődni kell, hiszen ma már a portás is input-output manager…

Az autógyártóknak olyan szerelősori munkatárs, aki az autószerkezeteket, működési jellemzőiket, hibáikat, javításukat, az autó „műszaki lelkületét” ismeri, nem kell. Amikor Magyarországra jött az első autógyártó, a sorokra felvett munkások bármilyen végzettségűek lehettek, csak autószerelők nem. A világ autógyártása eléri a 100 millió egységet, várható élettartamuk 15-20 év. A fenntartás egyre inkább igazi okos autójavító szakmunkásokat, technikusokat kíván. Egészen másokat, mint amit a lassan teljesen automatizált autógyártói humán erőforrás gazdálkodás igényel. Valami fatális tévedés történt – hozzá nemértők asszisztálásával – a szakmaspecifikációk meghatározásában. Azok találják ki, akiknek nincsen benne tapasztalata. Trendi dolgoknak csak a címszavait ismerik.

A zsákutcába vezető út is jószándékkal van kikövezve.

Tartalom