"Tempora mutantur et nos mutamur in illis” – úgy tűnik, sőt vehetjük biztosnak is, örök igazság. Mindig is így volt, már a görög bölcsek megfogalmazták, ki tudja, kitől vették át és a későbbi századokban is szívesen idézték, formálták, de a lényege megmaradt: változnak az idők, és mi is benne, ’s vele változunk. Az őszi szakmai vásáridőben és a tanítási év kezdetén sok(k) hatás ér, érhet bennünket és így akarva-akaratlanul is eszünkbe jut ez, a talán középiskolában tanult mondás. Nem vitatható, hogy gyorsuló időnkben ez ma szinte napról napra, értsd alatta nem több, mint akárcsak egy évtizedet, felidézhető, tetten érhető. Nagy próbatétel ez az embernek, aki többnyire, különösen idősebb korára a nyugalomra, változatlanságra törekszik, próbálja életvitelét állandósítani. Ez ad valós vagy vélt biztonságot.

Az axiómaféle megállapításban az első tétel biztos, nem mondunk ezzel újat, ezt megéljük. A második is az, de ebben már sok a szerepünk. Ha például a munka világában fenn akarunk maradni, akkor parancs: vele kell változnunk. Ha gyermekeinktől, unokáinktól nem akarunk elidegenedni, szintén meg kell próbálnunk haladni a korral. Néha, ha nem kapaszkodunk, még a beszédjüket sem értjük, például az sms rövidítések és főként az angol nyelvi beszivárgások miatt.

Észre kell vennünk, nem is hiszem, hogy volt ez valaha is ilyen gyors és sürgető, hogy ők – a technika megálmodói és a fiatalok – már másképp és egyre másképpen csinálják. Mások életviteli, információszerzési, kapcsolati eszközeik, viszonyaik, tanulási, ismeretszerzési módjaik. Mások hangsúlyaik. Nem nevelhetők vissza úgy, ahogy esetleg szüleik, nagyszüleik, nevelőik ezt jónak gondolják. Vajon ők akkoriban nem tiltakoztak őseik maradisága ellen?

Ha nem akarunk saját magunk létének, fejlődésének gátja lenni, ha nem akarunk kövületté válni, nem akarunk egy panaszáradat lenni, sőt megkeseredni, a változó idővel magunknak is változnunk kell.

Szakmák rendkívül rövid idő alatt tűnnek el. Megváltozik a technika, az eddigi tudásunk elértéktelenedik, esetleg vállalkozásunk is rámegy a maradiságra. Korholjuk a hazai rendszerváltás korrupt fondorlatait, de a tönkremenetelekben tragikus mértékű technikai lemaradásunk is szerepet játszott.

Az valóban egy másik történet, hogy ez miért alakult így. Más a gazdasági környezet is, megváltozott. Nem megy az úgy, hogy csak a vakvilágban dolgozunk, és nem tartjuk számon mi éri meg és mi nem. Nem lehet, hogy nem tudjuk, mibe kerülünk magunknak. Panaszkodnak kisvállalatok munkáját segítő cégirányítási szoftverek készítői, tapasztalatuk szerint még mindig a kockás füzet a menő.

Az idő relatív, elmúlását ki gyorsabbnak, ki lassabbnak érzi. Az idő relatív, ki úgy érzi, van valamire ideje és van, aki úgy, hogy már nincs, és egyes dolgokra már nem is képes. Elfogadja, hogy ez van.

Az idő relatív, ki még nagyon messze lévőnek látja egyes dolgok eljövetelét és kivár, mások felkészülnek.

Több ez annál, mint amit mindenki tud, hogy állandóan megújítandó ismeretek birtokában kell lennünk, hogy esélyünk legyen az autótechnikával szemben.

Rohamosan nő az okos eszközök száma nemcsak a fiatalok, az unokák kezében, hanem az iparban, benne az autófenntartó iparban. Napjaink műszaki, informatikai, automatizálási, robotizálási lehetőségeinek összessége teremti meg a negyedik ipari forradalom, az „ipar 4.0” kibontakozását. Nem valósulna meg, ha a gazdaság fejlesztési igényei, nem kevésbé a gazdasági kényszerek nem hívnák életre. Olyan területeken nyer teret rohamosan ez az ipari automatizáció, ahol jelenleg nagy a munkaerőhiány, ahol a feladatok nagy része automatizálható és okos eszközökkel megoldható.

Az autójavítás, ha nem is tipikus területe a 4.0 és IoT (Internet on Thing) projektjének, de nem hagyja érintetlenül. Az igaz, hogy az autót nem robotok fogják javítani, de a javításhoz szükséges (mérő)eszköz és az információs periféria átalakul. Nem ma indult ez a folyamat, de most, kezdetben márkaszervizeknél jut domináns fázisba. Két dolgot említek csak: a távdiagnosztikát és az okos szemüveget, melyen át javítás közben látható a munkainformáció.

Változnunk kell, ez nem fékezhető és józan ésszel meg sem szabad azt próbálnunk.

A változást észre kell venni, különben a dolgok elmennek mellettünk.

Ha valamit nem tudsz megakadályozni, ha netán közben zsörtölődsz is, fordítsd hasznodra!