Csak legyen valaki, már az is mindegy, milyen… – fohászkodik több vállalat vezetője. Ha elküldenénk azt, aki van, mert alkalmatlan, akkor üresen marad a helye, és nincs helyette más. Sok munkáltatónál 2018-ban ez a helyzet. A legfontosabb feladat, megtartani a betanított, remélhetőleg betanult munkaerőt. Első helyen van a javadalmazás növelése, ahol lehet, ott béremelés. Ez ma sokszor duplázás, pedig a bérjárulékok még mindig rekordmagasságban vannak. Beindult a hiányszakmáknál a zsarolóspirál is. Ha nem emelsz, elmegyek, úgyis csábítanak már. A csábítók tudják, piti öszszeggel nem mennek semmire, ide tét kell. A sokszor követelt bérfelzárkóztatás így fog megtörténni?

Részben igen. Új munkavállalóra szert tenni nem könnyű, főleg a termelőszférában, mert nemhogy minőségi, de semmilyen sincs. Szinte hihetetlen. A személyzetisek, a HR most azt találta ki, hogy premizálja a munkatársakat, ha ők hoznak a vállalathoz új munkatársat. Neve is van az új mozgalomnak: MAP, azaz Munkatárs Ajánlási Program. Ha a delikvens kibírja a próbaidőt, a beajánló százezres célprémiumot kap. Jöhet priuszos ügyvéd, az idegenlégióból is kirúgott kalandor a szerelősorokra… Az iparos vállalkozók, köztük az autós műhelyek arról panaszkodnak, hogy sokkal több munkát is el tudnának vállalni, ha lenne ember és még többet, ha az például a korszerű autótechnikához is értene.

Magyarország azért vonzó a külföldnek, mert itt jól képzett és olcsó a munkaerő. Olcsó volt, ez biztos, kb. a nyugatinak hetede. A képzettség egy műszaki színvonalon jó volt, ma már ez kétséges. Nem is a képzésre, hanem a „gyerekanyagra” panaszkodnak sokan. Valóban más a mai fi atalok tanuláshoz, szakmához, munkához való hozzáállása, mint az pár évtizeddel ezelőtt volt? Én is úgy vélem, hogy igen. Érdemes az okokat keresni, ha ez még nem is vezet közvetlenül a jobbításhoz. Mások a prioritások, példák, példaképek, kihívások? Első helyen van a „mit kapok” igénye, a „mit adok, teljesítek”, az majd kiderül.

Hol vannak a jó emberek? Hol vannak egyáltalán az emberek? Jó kérdés. Mindjárt mindenkinek az ugrik be, hogy külföldön dolgoznak. A hiány egy része ebből is fakadhat. És sajnos vagy nem sajnos, tehetséges fi atalok, köztük az autószerelők az iskola elvégzése után azonnal külföldre mennek. Ott is nagy a hiány belőlük. Ha visszajönnének, hoznának magukkal munkafegyelmet; szemük kinyílt, öntudatosabbak. Ez nem lenne baj, jó munkáért lehet a tenyeret tartani. A baj az, hogy egyes nagyobb régiókban elfogyott a hadra fogható munkásember. Sok az álláslehetőség. Aki akar dolgozni, annak megvan a lehetősége. Igaz is, meg nem is. A munkaerő nálunk nem mobil, nem megy nemzeti mozgalomként a munka után. Jöjjön a munka hozzá.

Több régió van Magyarországon, ahol tárt karokkal várnák. Például a szegediek panaszkodnak, a szabolcsiak már kevésbé, hogy nincs egyes rétegeknek munkalehetőség. Multik buszokkal hordják akár 80 km-es távolságból is az embereket. Kárpátaljáról naponta, sokkal nagyobb távolságról. Többségük nem magyar ajkú, ez külön gondot jelent. Örömteli sok multi gyár- és kapacitásbővítése, -növelése. A Mercedes-Benz Manufacturing Hungary cég 580 millió eurós karosszériaüzemet, 1 milliárd euróért új gyárat épít Kecskeméten. A következő időszakban 2500 embert vesznek majd fel a meglévő 4000 mellé. Bizonyára tudják, hogy honnan.

Ha nem megy, mit csinálnak? Még jobban primitivizálják a munkaműveleteket, hogy már szinte semmi képzettség ne kelljen hozzá? Akkor inkább robotizáljanak? A PwC tanulmánya szerint 30 év múlva a világon már veszélyeztetik az emberek munkahelyeit a robotok. Az évtized végére 20 százalék lehet a robotmunkaerő részaránya, a 2030-as évek közepére pedig 30 százalék. A közlekedési és a gyártási ágazatban már ma is sok munkakört automatizálnak, szemben az egészségüggyel és az oktatással. Vajon lesz elegendő robotkarbantartó munkás? Mert ma nincs. Ez már kvalifi kált munkaerőt kíván, mely a nagyobb kinti fi zetésért kellően vonzó. Vajon ki tudunk ebből a spirálból kerülni?