Van-e Magyarországon autószerelő munkaerőhiány? Van, egyesek szerint már kritikus mértéket ölt. És ez már lassan e századi probléma. Mennyiségi vagy minőségi ez a hiány? Több ezer munkatárs is foglalkoztatható lenne, mondják, de a vállalkozásvezetők, cégtulajdonosok önállóan munkára fogható, sok szakterülethez értő embereket keresnek. A remény hal meg utoljára… Megszűnik-e, megszüntethető-e az autószerelő munkaerőhiány belátható időn belül?

A válasz egyszerű: nagy valószínűséggel nem. A dolgokkal, ha nem nézünk szembe, nem keressük az okokat, nem látunk tisztán – akkor esélytelen is, hogy választ adjunk a miértekre. Most a szakmai tanulmányi versenyek időszakában vagyunk, melyet idén egy hazai rendezésű nemzetközi verseny is színesít. Az ezekre nevezett tanulók létszámával sincs baj. Ez akár elégedettségre adhat okot, a szándék is dicséretes, de a válogató megmérettetés után azonban látszik, hogy a legjobbaknak vártak jó a fele bizony túlbecsülte képességeit, tudását.

Szomorú lenne, ha a mai évfolyamokból a jók valóban nem lennének kiválóak. Már látjuk, hogy azok. Ha összevetjük a versenyek élcsapatait, azt látjuk, hogy nagy az átfedés: iskoláik a legjobbakat mindegyikre benevezték. Mi jellemzi és jellemezte is az eddigi, több évtizedes múltra visszatekintő versenyeken a kiemelkedő tanulókat? Nincs ebben semmi újdonság vagy titok: választott szakmájuk érdekli őket, kíváncsiak az újra, elkötelezettek, a probléma megoldása foglalkoztatja őket, a tevékenységben – nagy szó ez ebben a korban – megtalálják önmagukat.

Jó képességek is kellenek, hiszen az autótechnikánál nincs összetettebb, szerteágazóbb szakma. Ők miért ilyenek? Genetika? Családi, baráti környezet, motiváció? – Az elsőhöz nem értek, a második meghatározó lehet. Mindenképpen az elsők között van az iskola, azon belül pedig a tanár. A mai rendszerben a képzési struktúra elhibázott. A fiatal későn kap a szakmába „beavatást”. A szakképzés pedig csak egy év. 

Valahogy így is, önmagunk állította akadálypályán, működik a szakmunkásképzés. A tanárok első feladata, hogy motiválják a fiatalokat (néha át kell lépni a tantervi kötelmeket is), apróbb sikerélményekhez juttassák, az interaktivitás ne a feleltetés legyen, az életkori sajátosságaikat messzemenőkig figyelembe kell venni. (Tudom, nem könnyű.) Okoseszközös világban élünk, ezek használatát fordítsuk a képzés segédeszközévé. Ha a tanár nem halad a világgal, a képzés a porosz iskola szerinti, semmire sem megyünk. Vannak nagyszerű példáink, nem is kevés.

Azok a tanulók, akik a versenyeken kiválóan szerepelnek, olyan tanárok keze alatt „cseperednek”, akik külön foglalkoznak velük, viszik műhelyekbe, és mindenhová, ahol a szakmát tanulni lehet. A duális képzés (mindig is volt, csak ma így nevezzük) szintén fontos, ha a vállalkozás nem bevételi forrásnak tekinti, és fuss ide, fuss oda feladattal bízza meg a tanulót. A műhelyben is tanítani kell: elméletigényes gyakorlati képzésben kell részesülnie. Van erre alkalmas ember a műhelyekben? Kevés, sőt még annyi se. (Dicséretes egyes importőrök segítségnyújtása.)

Lehet az utánpótlási gondokat a képzés oldaláról javítani. Most van rá remény. A 2011. évi CLXXXVII. törvény a szakképzésről 2017. év végi módosítása, VIII. Fejezet, 15. A szakgimnáziumban folyó szakképzésre vonatkozó különös szabályok alatt olvasható, hogy – a mi szakmánkra vonatkoztatva – autószerelő kompetenciákat növelt óraszámban (+500 tanóra!) már a 11–12. osztályban is kap a tanuló, ha ezt választja. A szakérettségit további 1 év szakmunkásképzés követi. Már csak a szaktanár-utánpótlást és megbecsülésüket kell megoldani.

Sokan úgy gondolják, hogy a jó autószerelők elmennek külföldre, ahol igencsak keresettek. Több elemzés is így fogalmaz: „Nyugaton (a fejlett országokban) kétszer-háromszor több pénzt is lehet keresni.” Pedig hazai viszonyok között átlagon felüli a jó autószerelő fi zetése. A hazai és a szomszédos országok autógyárainak is erős az elszívó hatása. Külföld, kontra hazai pálya – néha a több, kevesebb. Megér mindenkinek egy alapos mérlegelést.