Autotechnika szakfolyóirat
Autotechnika szakfolyóirat
2019. október | Olvasson bele!

Autotechnika

szakfolyóirat

2017. augusztus

A főszerkesztő üzeni

JÖJJ EL, SZABADSÁG! TE SZÜLJ NEKEM RENDET

Kedves József Attila, még várunk a rendre, ha az egyáltalán úgy van, hogy a szabadság a szülőanyja. Mindenesetre hosszúnak tűnik a vajúdás ideje. Kezdünk is kételkedni benne, hogy a szabadság és a demokrácia valamiféle rendet tudna teremteni. Vagy igen, csak mifelénk (értsd: Európa) torzult a szabadság és a demokrácia? A szabadság, a demokrácia felszabadítja az embert. A szabadság rendező elv, a maga szigorú szabályai szerint. A szabadság tekintettel van másokra. Az egyes ember szabadsága addig tart, amíg a másikét nem korlátozza – mondták a régiek és igaz ma is. Eleme a társadalmi hasznosság, a közösségért végzett munka, a törvények betartása, az emberi méltóság és az értékek tiszteletben tartása. A szabadságban szó sincs gátlástalanságról, gáttalanságról.

Sajnos megvan annak a lehetősége, veszélye, hogy a szabadság szabadosságba forduljon. A szabadosság nincs tekintettel másokra. A köznyelv szerint a szabadosság azt jelenti, hogy valaki magának enged meg többet, hagyja a száját, viselkedését elszaladni, megenged magának kisebb kilengéseket, kicsapongásokat. A szabadság rend, a szabadosság a rendet fellazítja.

A szabadosság, kihasználva a szabadság tehetetlenségét, teret ad a gátlástalan ügyeskedésnek, a dolgok kontrollálatlan, szabad folyásának.

Ma nem úgy tűnik, hogy a rend felé haladunk, de vajon tudjuk- e definiálni, hogy mit is értünk rend alatt?

A demokrácia nagyon lassú törvényhozó, köröket fut, érvel, megfontol, tekintettel van érdekekre, nagy kilengésekkel közelít célja felé. Néha közben el is vetél. Nagy türelem kell a vártan rendteremtő demokráciához.

A rend, a rendezettség, a vele járó kiszámíthatóság mindig valakikért, és nem valakik ellen, nem szűk csoportérdekért, hanem sokakért, nem pillanatnyi érdekekért, hanem okos előrelátással sokakért. A jelenben a jövőért. Sajnos lépten-nyomon áthágjuk szabályait.

Nagyon filozofikusnak tűnhetnek az elmondottak, azok is, de ebben élünk, ezzel ütközünk, ez gátol, ez bizonytalanít el, sokak kezdeti lelkesedését pesszimizmusba fordítja.

Ha körülnézünk, nemigen találunk fogódzót. (Szakmánkban idehaza és a nemzetközi fő vonalakon is) nagyok az átverések, az érdekérvényesítés nem fair módjai, nagy az ügymenetekben a rendetlenség. Úgy tűnik, a demokrácia útvesztőiben van esély arra, hogy a dolgok szétzilálódjanak, ahelyett, hogy rendeződjenek.

Amit nálunk nem sikerült elérni: a külföldi, elsősorban szlovák rendszámosok adócsalásának megakadályozása, a segédmotoros-kerékpárok rendszámozása a demokratikus döntésfolyamatban elvetélődtek. Ez utóbbi lehet, hogy jól is történt így?

A feketegazdaság elleni küzdelemben is felpuhultak az intézkedések, vagy meg sem születtek, például szerteágazó versenyjogi aggályok miatt.

Más törvényeket a nem törvénykövetők lehetetlenítenek el, vagy a jog útvesztőjében gáncsolhatók el.

Máskor viszont nincs valódi demokrácia a jogalkotás előkészítésében, „pikk-pakk” kész egy rendelet, csak éppen működésképtelen.

Gyakori, hogy nincs jogszabály-karbantartás, mert a szükséges változtatások átvitele túl bonyolult lenne a demokrácia rendjében…

„Óh, én nem igy képzeltem el a rendet.” – kedves Attila, sokan egyetértünk veled. Csakhogy sem az ideális rend, ahogyan a tiszta, szép szabadság sem létezik a maga teljességében! „Én túllépek e mai kocsmán, az értelemig és tovább!” – mi aligha tudunk. Ez sajnos utópia marad.

Dr. Nagyszokolyai Iván


hirdetés