Autotechnika szakfolyóirat
Autotechnika szakfolyóirat
2017. június | Olvasson bele!

Autotechnika

szakfolyóirat

2017. január

A főszerkesztő üzeni

Jó évünk lesz!

Egy jó cím viszi az írást és van, hogy csak később derül ki, az olvasó jogos felháborodására, hogy ez bizony csak „beetetés”. Akkor már az elején pontosítsunk, „jó évünk lesz, ha…”. Sok minden utal arra, hogy a „ha” után felsorolandó várakozásoknak van reális alapja, nagy valószínűséggel pozitív tendenciák jutnak, juthatnak érvényre az autójavításban és az autókereskedelemben. Kiemelkedőek a 2016. évi záró számok az új- és használtautó-eladást illetően. Jön az „anyag” és fut is az „anyag”. Érzékelhető, hogy mind a hivatásforgalomban, mind a privát használatban nő a futott kilométer. Sokak élete alakul úgy, hogy az autó az élethez még inkább nélkülözhetetlen, mint eddig. Szaporodnak a flották és azok állománya. Az autók minősége, hogy is kell ezt finoman mondani, kívánnivalót hagy maga mögött. Szerkezeti bonyolultságuk Hofi szerint olyan, mint a nemzetközi helyzet, fokozódik…

Mindenen könnyítenek, a kispórolás szemmel látható, így minden hamarabb elhasználódik. Minden nagyon egyben van, így a javítás egyre inkább nagy egységek cseréjét jelenti, jobban, mint eddig. A digitalizációs cunami – az elsöprő szökőár – megatrend. Minden biteken múlik, azok pedig gyakran futnak vagy futtatják őket tévútra. Mert már hely sincs az autóban, és mert sok egységet sérülékeny helyekre kell helyezni, például a radarokat, így kisebb koccanások javítása gyakori és hajmeresztő összegre rúg.

Az autó javítása egyre drágább lesz, nem tudom, ez mennyire tudatosul a tulajdonosokban. A biztosítók érzik meg legelőször, mint a nevükben is benne van, biztosan hárítaniuk kell. Nem új jelenség, de ma egyre jobban megéri egyeseknek a biztosítási csalások elkövetése: nagy tétek, nehezen lebuktatható esetek.

A meghibásodásokra jellemző, hogy látszólag apró okok, például a koromszűrő eltömődése, óriási károkat okoznak, fizikailag és kapcsolatában is távolinak tűnő egységek „megmagyarázhatatlan” hatást gyakorolnak más egységekre. Az autó mechatronikája már teljes körű informatikai hálózatban
dolgozik. Az alternatív hajtású autók még mindig alig érik el a független műhelyeket, én sem biztatok senkit, hogy erre specializálódjon, de figyelni kell. Apropó: a „mit szabad elvállalni és mit/kit kell elküldeni” nagy dilemma. Az autójavítás nem ráérős hobbi, a mestereknek az időtényezőt nem szabad figyelmen kívül hagyniuk.

A feketegazdaság visszaszorítására hozandó intézkedéseknek semmi jele. Kemény, az üzleti életbe történő beavatkozás kellene ahhoz, hogy ki igen és ki ne jusson alkatrészhez. Ennek esélyét nem látom, ha elvileg lehetne is, a magyar kiskapus módszerekkel hamar ellehetetlenítenék. Azt gondoltuk, hogy a bonyolódó autótechnika szorítja majd vissza a feketejavítást. Ez sem jött be.

Azt gondoltuk és reméltük, hogy a hatósági könyörtelen lecsapások ráijesztenek a feketegazdaságra. A ráijesztés valóban sikerült, csak nem a feketegazdaságra, hanem a legálisan vállalkozókra. Szóval ez sem jött be.

Munka lesz. A jó hírnevűek szervizmarketinggel nem foglalkoznak, új ügyfelek nem kellenek, kapacitással nem bírják, a törzs ügyfelek elkötelezettségét kell erősíteniük. Kapacitással azért sem bírják, mert ma szinte lehetetlen találni – mint mondják – önállóan dolgozni tudó, megbízható szerelőt. Folyamatosan fennálló probléma a szakemberhiány. Reform reformot követ a szakképzésben, ezek eredménye évek múlva fog látszani. Amíg jó tanárokból hiány van, és ők sem teremnek minden bokor alján, a reformokat az illetékesek a hajukra kenhetik.

Minden jel arra mutat, hogy jó évünk lesz. Ezt fenntartom. A lehetőségek, kihívások adottak, sőt sokasodnak, de – és ez természetes – szaporodnak a vele járó gondok is. Ha ez nem így lenne, szinte hiányozna…

Rafinált technika ide vagy oda, még mindig a józan ész, a szakmai logika visz legjobban előre a javításban, a vállalkozásban.

Dr. Nagyszokolyai Iván


hirdetés