Autotechnika szakfolyóirat
Autotechnika szakfolyóirat
2019. december | Olvasson bele!

Autotechnika

szakfolyóirat

2016. május

A főszerkesztő üzeni

KINEK JÓ? ÉS KINEK NEM?

A nyolcvanas évek egyik nagyon sikeres kabarészáma volt, amit Csákányi László és Agárdi Gábor adott elő „Nyomják Krahácsot" címmel. A villanyautókkal kapcsolatban érzékelem most ezt. Alaposan átgondolt gondolat ez? Mennyire kell sietni vele?

Annyira újdonság, hogy a politika úgy véli, nincs nagy rizikó még benne, ha lelkesül érte. Hasznára is válik, mert a környezetvédelem egyik ásza. Önmagában igen! De, ha a dolgoknak a mélyére
nézünk, az államok gazdaságáért felelős politikusai – reméljük, vannak ilyenek – rettegnek tőle. Mi ennek az oka? Talán első helyen áll a jövedéki adótartalom, illetve annak lecsökkenése. Az árréseket nem számítva, a motorhajtó anyagok (benzin, gázolaj) jövedéki adótartalma kb. 50% körül van. Óriási összeg ez, melyre az államnak szüksége van. Ha a közszolgálatban dolgozóknak a költségvetésből kell bért emelni, erre a bevételre (is) óriási szükség van! És ennek inkább növekedni kellene, mert mostanában évek óta csökken. Szakértőket idézek: „A jövedéki adó értéken tartásának elmulasztása komoly bevételcsökkenéssel járt az elmúlt tíz évben. Magyarországon 2014-ben, az évi áron számolva, 300 milliárd forintot hagyott az állam a gépkocsi-tulajdonosok
zsebében ahhoz képest, mint amennyit 2004-ben jövedéki adóként beszedett tőlük. Ez az adóztatási
stratégia több szempontból is káros, különösen olyankor, amikor az olajárak évtizedes mélységben vannak. Növeli a forgalmat, ezáltal több lesz az éghajlati katasztrófát okozó szén-dioxid, a
korom és egyéb veszélyes méreg a levegőben. Így többen betegszenek meg, nőnek az állam egészségügyi kiadásai, és több lesz a kiesett munkanap, ami bevételkieséssel jár.”

Tehát a kisebb adóbevétel az egyik oldal, a másik, hogy a drága villanyautózást, melyhez sokan nagy reményt fűznek, nagyon visszaveti. Szép dolog, hogy államilag dotáljuk, de ezt a pénzt is
valahonnan elő kell teremteni.

„Egészen másfajta, a közúti közlekedést visszafogó, az általa okozott társadalmi költségeket csökkentő, a környezetbarát közlekedést ösztönző, kiszámítható, következetes adópolitikával érhető csak el, hogy az Európai Unió és benne Magyarország elérje a közlekedéspolitika
kitűzött célját, az éghajlatváltozást és egészségkárosodást okozó káros anyagok kibocsátásának jelentős csökkentését.” Ennek több alternatív technikai útja lehetséges. Ha komolyabb mennyiségben lesznek forgalomban villanyautók, akkor a töltőáramot kell adóztatni? És ezt hogyan
fogják csinálni? Az emberek meg fogják találni a kiskapukat, hogy olcsó áramhoz jussanak!

Még egyszer hangsúlyozom: az államnak a motorhajtó anyagra kivetett jelentős adóbevételre szüksége van. Az áramadó kivethetősége, annak mikéntje számomra még talány. Tetemes áramadó
azonnal visszaveti a villanyautók iránti érdeklődést. Ha ez nem megy, akkor mire vetnek ki új adót?
Van a villanyautóval több más gond is. Ezek egyike, hogy a villanyautó viszonylag egyszerű szerkezet, ami a hajtásláncát illeti.

Egy belső égésű motorhoz képest tizedannyi élőmunka kell az összerakásához, „alig” tartalmaz alkatrészt, ami a beszállító ipart, illetve az ott dolgozókat is sújtja. Foglalkoztatási gondokat vet fel. Egy villanyautó javítása is egyszerűbb: sokat nem lehet energiatároló és transzformáló, valamint erőátviteli rendszerén bütykölni, pár főegység cseréjére korlátozódik a javítás. Igaz, a villanyautó
is autó, tele „klasszikusan” problémás szerkezettel, ha ez valakit vígasztal. És ott van az akkumulátor, mely, ahogy energiasűrűsödik, egyre bonyolultabbá válik, ritka anyagfajtákkal, és alapvető újrahasznosítási gondokkal. És mennyi CO2-emisszióba fog kerülni a gyártása és riszájklingja. Mindezen problémák súlya még beláthatatlan.

Ne feledkezzünk meg az áramról! Jelenleg egy villanyautó CO2-kibocsátása nagyobb, mint egy kis dízelé. Mitől javulna meg gyökeresen a helyzet? Európában és a tengerek parti vizeiben szélkerékrengeteg lesz. És ez mennyibe fog kerülni? Vagy jön a fúziós energia, mely megoldja a gondokat? Egyelőre reménytelen. Mi van a szükséges áramellátó hálózattal? Ezt az „ajtót” most ne is nyissuk ki. És azzal se foglalkozzunk, hogy van-e elegendő réz és lítium a világon. Utoljára, de messze nem utolsósorban ott van a vevő! Tudja jól, hogy a villanyautó használhatósága erősen korlátozott. Lehet, hogy elkaparja az aszfaltot – nem mindenkinél szempont ez –, de korlátozott a hadrafoghatósága, és ez a nagyon gyenge pontja, a vevőnél viszont meghatározó. A villanyautó megoldás lehet, de nagyon sokáig csak, mint a mobilitás egyik, korlátozott alkalmazhatóságú eleme.

Dr. Nagyszokolyai Iván


hirdetés