Autotechnika szakfolyóirat
Autotechnika szakfolyóirat
2019. szeptember | Olvasson bele!

Autotechnika

szakfolyóirat

2016. április

A főszerkesztő üzeni

ÁRÉRZÉKENYEK VAGYUNK

Nem baj, de csak okosan

„A magyar fogyasztó csak az árat nézi, nem érdekli a minőség – szól a jellemző közhely a magyarokról. De valójában milyen is a magyar fogyasztó: tényleg csak az ár érdekli, vagy az árérzékenység mellett a minőségérzékenység is jellemző fogyasztói szempont?” – így kezdődik egy TÁRKI-elemzés. Nincs ember, aki ne tudná, hogy a valóban minőségi termékkel jobban jár. Lehet rá számítani, azaz nincs vele gond sokáig, üzembiztos, biztonságos. Tehát nem megy tönkre idő előtt, ami plusz kiadással és sok kellemetlenséggel jár. A magyar közmondások is régen „tudnak” a dologról: „Olcsó húsnak híg a leve.”, vagy „Az olcsóbb a drágább.”, „Amit nyersz a réven, elveszted a vámon.” 

A kedvező árú és a gyanúsan olcsó között óriási a különbség. Valóban fogjunk gyanút, ha valami nagyon olcsó. Ezt szokták tompítani a kedvező ár/érték arány kifejezéssel. Azért ebben van valami. A jó termék, nevezzük prémiumnak, mindenütt pénzbe kerül, áron alul pedig általában nem adják. Hazai pályán a választásban sokaknál, még ha tudják is, hogy a jobb minőség lenne kedvezőbb, a pénztárca határozza meg pillanatnyi döntésüket. Gazdagabbnak kellene lennünk, hogy okosabban takarékoskodjunk. Az olcsóbb drágább! De vajon igaz lehet, hogy a drágább nem is biztos, hogy jobb? Bizony, lehet! A márkás áru árában, és most nem csak a divatcikkekről van szó, azt se feledjük, hogy a legnagyobb részhányadot a márkanév teszi ki, és többnyire ugyanúgy a Távol-Keleten készült, mint no name társai. Igen, de ott is megvan a szigorú minőségbiztosítás – mondják.
Aki ezt garanciának tartja, még nem látott, nem tapasztalt meg ott készült terméket, autóalkatrészt, fenntartva, hogy kivételek vannak, és javul a kinti minőség is. És mi van a hajdan legendás „made in Germany”-val? Mindenek feletti nimbusza már nem olyan fényes, mint hajdan volt. A globalizált világban szigorúan ellenőrzött beszállítók termékeit építik be. Akkor vajon miért sűrűsödnek az ezekhez kötődő visszahívások? Nem igazán vagy semennyire sem integrálódott vendégmunkások
rakják össze az ipari termékeket, autókat, most pedig jönnek a szírek… A tartós fogyasztási cikk, mint olyan – sajnos ez a tapasztalatunk –, már a múlté. Tudnunk kell, hogy mit, milyen céllal veszünk meg. Nem kell valóban minőséget úgymond elajándékozni, ha annak jellemzői túlmutatnak a felhasználási igényen, de van, ahol nincs kompromisszum, egyet kiragadva, például a common rail tüzelőanyag-szűrőnél. Van, amikor a neves gyártó sorairól kerül le az alkatrész, de nem az eredeti márkanevet használja, vagy nem tünteti fel, hogy ez OE. Az ára sokkal kedvezőbb lehet. Sajnos többnyire az autógyártó keményen felárazza a neves beszállító egyébként sem olcsó alkatrészét. Megmagyarázza, miért jobb annak a minősége. (Nem zárom ki, hogy vannak esetek, amikor igazat
állítanak.) Tehát, még egyszer mondom, nem csak a legdrágább a legjobb. Ügyesen manipulálnak minket. Árérzékenyek vagyunk, legyünk is! De jó, ha átlátunk a szitán. 

Több szerelő elmondja, hogy az ügyfél elment tőlünk máshoz, mert soknak találta a nálunk kapható alkatrészek árát. Majd egy idő után visszajött, hogy mégis szeretné a jobb minőségű alkatrészt, mert vagy használhatatlan volt, vagy tönkretette az autót. Gyakori ez a fékalkatrészeknél.

„Manapság alig van valami a világon, amit ne lehetne rosszabbul csinálni, vagy olcsóbban eladni, és pont azok az emberek, akiket kizárólag a pénz motivál, lesznek ezen ügyletek megérdemelt zsákmányai. Badarság túl sokat fizetni valamiért, de sokkal rosszabb túl keveset fizetni. Ha valamiért túl sokat fizetünk, pillanatnyilag kiadunk némi plusz pénzt. Ennyi. Ha azonban túl keveset fizetünk, esetleg mindent elveszíthetünk, mivel a megvásárolt dolog a tisztének kigondolt feladatot
nem látja el. A gazdaság receptje tiltja, hogy kevés pénzért sokat kapjunk. Ha a legalacsonyabb ajánlatot választjuk, akkor azt is választjuk, hogy esetleg plusz költségeink lesznek. Ebben az esetben, ha ilyen megfontolásokat teszünk, valószínű, hogy eredendően is lenne pénzünk a minőségre. Az angol társadalomkutató, John Ruskin szavai ezek, aki 1819–1900 között élt, és autóalkatrészekkel valószínű, hogy még nem találkozott…

Dr. Nagyszokolyai Iván


hirdetés