Autotechnika szakfolyóirat
Autotechnika szakfolyóirat
2019. február | Olvasson bele!

Autotechnika

szakfolyóirat

2016. március

A főszerkesztő üzeni

LELKESÍTÉS

Nem idejétmúlt fogalmak a lelkesítés, elkötelezettség, megszállottság, sikerre vágyás, sikerélmény, példamutatás. A szakmát választó fiataloknak, a pályakezdőknek ezekre szükségük van, ha bennük még nem tudatosodott, akkor meg kell teremteni azokat a lehetőségeket, amelyek tudatosítják. Meg kell találni koruknak megfelelően azokat a dolgokat, amelyek „rákattintják”, megszerettetik, sőt jó értelemben fanatizálják őket. Ez minden szakmához kell, van, ahol nehezebb, van, ahol számtalan adu áll rendelkezésre, hogy ez létrejöjjön. Az autós, motoros szakmáknak vannak ilyen adui, ennek ellenére már szinte tragikus szakemberhiányban szenvedünk. Munka van, szerelő nincs – aligha hittük volna ezt századunk elején. Lehet, hogy valamit nem jól csinálunk?

Az autószerelő vállalkozások várják a csodát, azt, hogy mikor érkezik a szakmát szerető, szinte lelkes, jól felkészült, szerény, kellő szakmai alázattal bíró, nyelvet beszélő ifjú szakemberpalánta. Minap hallottam egy mester úrtól, hogy az igaz, hogy az ügyfél a király, de én a munkatársamat védem, ügyfél mindig lesz, jó szakember, főleg fiatal, alig akad…

„Az utánpótlás-nevelésben a műhelyeknek alapvető a szerepük” – ez közhely, de tartalma nem kellően átgondolt, talán nem kellően korunkhoz, a mai fiatalokhoz illesztett. Tudomásul kell venni, hogy a kanyarfúróért elküldött inasgyerek korszak nagyon régen elmúlt. A technika olyan gyorsan fejlődik, hogy a fiatal sok területen gyorsan előzi a mestert. A szakmai tartást, az élettapasztalatot, a dolgok egészét azonban a tapasztalt mester tudja, e területen ő a tanítómester, a példamutató.

A tanulónevelésben tudok műhelyt, aki a tanulmányi időben ott lévő fiatalok mellé tanárt fogadott, aki a műhelyben nemcsak a javításra váró autók problémáit elemzi, hanem átismétli a tudnivaló alapokat is. A „pénzcsináló” szerelők munkáját ezzel nem lassíthatják.

Vajon hányan voltak a mester urak közül, akik tanulóikat maguk vitték el az AMTS-re, az idei „Nemzetközi Autó, Motor Tuning Show”-ra, és együtt mentek végig, szívták magukba az érdekesebbnél érdekesebb látványáradatot, magyarázták el a fiataloknak a látottakat? Én ilyet ugyan nem láttam, de a nagy számok törvénye szerint egynek, kettőnek kellett lennie…

A fiataloknak, utazással együtt, az AMTS meglátogatása egy vagyonba kerül, kevesen jutnak ki. Pedig ott lenne a helyük, lelkesítésüknek, elkötelezettségük erősítésének kevés ilyen jó alkalma van. Ha a tuning, ha a versenyzés, ha az álomgépek érdeklik őket, az teljesen rendben van, életkorukból következik. A hétköznapok jobbára nem erről szólnak, de a szakmai kötődési „utakat” meg kell találni és el kell hozni majd áprilisban Győrbe, az egyetemen megrendezendő „Autószerelők Országos Találkozójára” is fiataljaikat, sőt tanulóik közül az arra érdemeseket. És ott nem szabad magukra hagyni őket: együtt nézzék meg a kiállítást, hallgassák meg az előadásokat. Mindezeket utána meg kell beszélni velük.

Az AOTV döntőjébe, melyet egy időben rendezünk az autószerelő-találkozóval, bekerült tanulók gyakorlati helyének képviselői – hol, ki ennek illetékese – tekintsék kötelességüknek, hogy eljönnek „drukkolni”. A kötődés erősítése odafigyelést, türelmet, következetességet igényel.

Engedjék meg, hogy – hiszem, hogy a témához tartozóan – kicsit hazabeszéljek. Az Autótechnika cikkeit, amelyeket a mester jónak talál, tanulóival el kell olvastatni és ki is kell kérdezni őket belőle! Sajnos az iskoláknak, a tanulóknak – mint mondják – nincs pénzük megrendelni az újságot.

Kinevelem és elmegy! – halljuk a műhelyek panaszát. Ez ugyan benne van a pakliban, de vajon mindenki megvizsgálja, hogy miért megy el a szerelője, más munkatársa? Milyen a munkahelyi légkör? Nem a főnök tehet a dologról? A bérezés rendben van, nem érzi kizsákmányolásnak a fiatal? Kap dicséretet, ha sikeres? – ezt a kérdéssort lehet folytatni, tegyék is meg, ha önvizsgálatról van szó.

Sok nehéz dolog van a világon, ezek egyike az ifjú szakemberek kiművelése, pályára állítása. Mintha mostanában nehezebb lenne (ilyesfélét mindig az idősebbek mondanak), mint hajdan volt. Paradigmaváltásra, azaz a korszerűtlenné vált nézetek, esetünkben a képzési gyakorlat, sok esetben a hozzáállás gyökeres megváltoztatására van szükség!

Dr. Nagyszokolyai Iván


hirdetés