Egy lap akkor tud létezni, ha vannak olvasói, nem másodlagos, hogy előfizető olvasói és reklámozói. Ők a vevők és a vevő a király. Ez az alapállás. A vevői igényeknek kell megfelelni. Valószínű, hogy nem csináltuk eddig sem rosszul, hiszen az Autótechnika, jogelőd lapjait is beleszámítva – azokat is mi csináltuk –, már a 26. évfolyamát írja. Szerkesztési dilemmáink mindig is voltak, mert az olvasói kör széles érdeklődési körű (és mindenkit más érdekel…). Korábban volt karosszériás és fényező, autókereskedelmi, a szakma tanulóinak szóló és autószerelői lapunk.

Jobbára mindenki megkaphatta az érdeklődési körének megfelelő szakmai anyagot. Kicsi piac a miénk, ennyiféle lapot fenntartani nem lehetett. Ha csak egy autófenntartó ipari folyóirat él meg, és a terjedelme is véges (mert például a postaköltség a lap súlyával ugrásszerűen nő), akkor gyarapodnak gondjaink: mi legyen a tartalom, hogy az autótechnikát szerető, szerelő ember megtalálja benne a kedvére valót. Sajnálatunkra többen válaszolják a „kérem, mondja meg, miért nem fizetett elő a folyóiratra” kérdésünkre, hogy nincs benne elegendő információ, ami őt érdekelné. Így például: járműelektronika, vagy fényezés, vagy váltótechnika, vagy diagnosztika, vagy újautó-technika, vagy munkavédelem, vagy szakképzés, vagy x típus emeltyűjének billentyűje miért akad… A válaszok között szerepel, hogy túl új technikával foglalkozunk, ezek még nincsenek a műhelyekben, így nemigen van kötődésük még ezekhez. Talán el sem olvassák. Mások, sok mérnök és a leendő mérnök olvasónk, a szaktanárok pedig éppen ezt kérik.

Az elmúlt év végén több jeles szakmai egyesületünk összejövetelén vettem részt, ahol az elmúlt pár év technikájáról is szóltak előadások. A műszaki megoldásokat látva a hallgatóság, részben Autótechnika-előfizetők, „sohasem láttunk még ilyet” rácsodálkozással, a konstruktőrökre vonatkozó, nem éppen hízelgő bekiabálásokkal kísérték a képeket. Kicsit elszomorodtunk: minden egyes szerkezetről négy-öt éve mindent megírtunk! Azok szerkezettanát, működését és már akkor látható gyermekbetegségeiket az Autótechnika tartalmazza.

Lehet-e olyan autótechnikai szaklapot csinálni, amely 6–8 éves késéssel követi a technikát, mert ezek jutnak a független műhelyekbe, tehát ezeket kell jól ismerni? Miért ne lehetne! Nagy országban vagy homogén nyelvi régiókban, ahol ezzel is meg lehet élni, ahol csak ez iránt is van annyi érdeklődő, akik fenntartják a lapot.

Mit tegyünk – hiszen ez az út nekünk járhatatlan –, hogy többek igényét kielégítsük? Első ránézésre sem reménytelen a helyzet! Az biztos, hogy széles autótechnikai tematikájú, az automobilizmus számos ágát felölelő, ma és régebbi problémákra választ adó szaklapot kell készítenünk, mert olvasóközönségünk ilyen igényű. A netes információözönnel szemben is van esélyünk, mert nemcsak megírjuk, hanem el is magyarázzuk a technikát és igazmondóak vagyunk. A net forrásai – tisztelet a kivételnek – bizonytalanok, nem hitelesek.

Mert (majdnem) mindent megírtunk!

Az Autótechnikának tekintélyes, több tízezres cikkarchívuma van, melyből egy-egy témához összeválogatható a kívánt információs csomag. A múltba nézéssel megtalálható a ma már 5–10 éves technika, ami éppen a műhelyben aktuális. Ha figyelik „műhelyoldalainkat”, láthatják, hogy a pótalkatrész-beszállítók sem az új technika javításához adnak tippeket, műszaki megoldásokat. Ma szólnak a régiekről. Autószerelő mestereink cikkei sem a „mai fiatalok”-ról szólnak (leszámítva, ha a tanulókkal elégedetlenek…). Mi is sok, aktuálissá váló öreg autó technikai problémáról írunk.

Azt tervezzük, hogy új cikkeinknél utalni fogunk rá, hol találják az előzményeket, hiszen az ismeret (ha nincs a fejekben), ezekkel lesz teljes.

Fejlesztjük a cikkarchívumban a keresőtechnikát (ez valóban nagy tartozásunk!). A mellékleti témacsoportban utalni fogunk az előzményekre.

Aki a nyomtatott vagy az elektronikus Autótechnika előfizetője, eléri a teljes cikkarchívumot, csak a belépési kód kell hozzá. Ha elfelejtette, kérje tőlünk!

Ismét idézzük Charles F. Kettering mondását, mert mi is így gondoljuk: „Engem azért érdekel a jövő, mert életem hátralévő részét abban szándékozom eltölteni.”