Sokszor rácsodálkozunk, milyen árnyaltan gazdag a magyar nyelv. Van szavunk, kifejezésünk mindenre. Elfojtani indulatot, megfojtani kezdeményezést vagy ellenséget, belefojtani szót, magába fojtani dühöt, italba fojtani bánatot. Szükséges is, ha választékosan akarjuk magunkat kifejezni, mert ennek, mármint a fojtásnak, minden formáját műveljük a magánéletben, a társadalmi életben, közügyeinkben, főleg az üzleti világban.

A műszaki világban tudjuk pontosan, miről van szó, nincs felhangja, értelmezése, nincs benne simlisség. A fojtószelep, a versenymotorok egyes kategóriáiban a szívólevegő-fojtás, pneumatikus, hidraulikus vezérlésnél pontosan megtervezett átfolyás, mind-mind a helyes, előírt működés feltétele.

Baj van azonban a fojtással, ha a gazdasági életben „működik”. Gátolja a racionális folyamatokat. Ennek oka többféle is lehet. Néha, vagy inkább gyakran érthetetlen állami megfontolások miatt számos fojtás van, melyet ott felejtettek a rendeletekben.

Bizonyára érdekek is betesznek ilyet a folyamatokba, hogy maguk felé tereljék a dolgok menetét.

Mint műszaki ember tudom, hogy a fojtás van, ahol kell, mert csillapít. Miként működnének a lengéscsillapítók, ha nem így. A gazdasági élet kilengéseit sem baj, ha korlátozza.

Talán a politika is látja, ha lendületet akar, az ésszerűtlen fojtásokat meg kell szüntetnie. Tágítani kell az elzáródó koszorúereket!

Napjainkban e féléket olvashatunk: „A Kormány korábban megkezdett, Egyszerű Állam Program intézkedési tervének célja többek között, hogy jelentős mértékben csökkentse a vállalkozók bürokráciához köthető költségeit. A bonyolult és életszerűtlen szabályozás nem szolgálja sem az állampolgárok, sem a vállalkozások, így az állam érdekeit sem.”

2011 novemberében fogadták el az Egyszerű Állam című középtávú kormányzati programot. Odafentről kérték, hogy adjunk javaslatokat deregulációra. Visszajelzést nem kaptunk. Nem mondom, hogy semmi, de semmi nem lett belőle, nagyon kevés intézkedés született!

Itt még egy dolog jut az eszembe: sokszor jók a legfelső szinten az elképzelések. Majd jönne a megvalósítás lefelé. Jönne, ha nem lenne benne fojtás. Az első szint még nem engedheti meg magának, hogy ne fojtsa le, de már formálja és sejtetni engedi, hogy ez nem is lesz olyan egyszerű. Az alatta lévő szint már látja, hogy esetleg ez sok munkába és talán a munkahelyébe is kerülhet, így alaposan megindokolva végrehajthatatlannak tartja, elfojtja. „Jó megoldás”, ha áldemokratikusan szabadjára engedi a véleményezést. Tudja, hogy az ütköző, mindenféle, jobbára hozzá nem értő érdekkörök úgy is szétmarják egymást, a dolgot ellehetetlenítik, megfojtják. Akkor jelenthetik, na ugye megmondtam, ez nem fog menni.

Talán most. A friss ésszerűsítő program 10 beavatkozási területet azonosít, hármat ki is emel:

–          a hatósági tevékenységek adminisztrációs terheinek csökkentése,

–          egyes ágazatokra vonatkozó szabályozás egyszerűsítése,

–          beruházások engedélyezésének gyorsabbá és kiszámíthatóbbá tétele.

Ambiciózus vállalkozás!

A Kormány döntése alapján a fenti három területtel kapcsolatban a következő két hétben felmérést végeznek annak érdekében, hogy minél pontosabban azonosíthassák azokat a gátakat, melyek lebontásával jelentős „bürokráciacsökkentő” hatás érhető el.

Tisztelettel kérik a szakmai szervezeteket, érdekvédő csoportosulásokat, hogy az alábbi kérdésekre adott válaszukkal segítsék a munkát:

„(1) Az elmúlt években megvalósított beruházásaikhoz kapcsolódó bejelentések, engedélyezések során mely hatósági eljárások voltak indokolatlanul hosszúak, költségesek, vagy olyanok, melyek szükségessége megítélésük szerint vitatható? 

(2) Az Ön tevékenysége szerinti ágazatban melyek azok a törvényi előírások/rendeletek/egyéb szabályok és hatósági eljárások, melyek indokolatlan adminisztrációs és/vagy pénzügyi terheket rónak vállalatukra? (Kérem, térjen ki az uniósnál szigorúbb hazai szabályozásra is.)

(3) Milyen intézkedésekkel segíthetné a Kormány az Ön tevékenysége szerinti ágazatban a bürokrácia csökkentését?”

Válaszoljunk, szóljunk, adjunk hangot! Ha nem tesszük meg, nem lesz mit számon kérnünk.