Autotechnika szakfolyóirat
Autotechnika szakfolyóirat
2019. október | Olvasson bele!

Autotechnika

szakfolyóirat

2015. május

A főszerkesztő üzeni

A FOLYÓBA BE KELL LÉPNI!

Válságban van-e autós szakmákban a szakképzés és a felsőoktatás? Ne vegye senki hangulatkeltésnek, ha azt mondom, hogy igen. A dolgok normális menetében is kis válságok sorozatán – azok megoldásán, feloldásán vagy meghaladásán – keresztül haladnak a dolgok, remélhetően előre. Minden szintű szakképzés és a technikai fejlődés egymáshoz képest fáziskésésben van, nem kétséges, hogy melyik jár előbbre. A képzésnek – talán régen igaz volt – alapokat, elméleti alapismereteket, minden tekintetben „szerszámokat” kell adnia és nem talmi, konkrét ismereteket. Ezt lehet „elefántcsonttoronyba” zártan is adni. Az oktatás tudja, hogy ez a dolga, az ipar pedig tudja, hogy „nyers” lehetőséget kap. Ma, én úgy gondolom, nem teljesen ez a helyzet. Az ipar joggal türelmetlenebb, az alapok is változnak, a „szerszámok” elavulnak, és egyre újabbak vannak, nincs a technikának kvint­esszenciája, sokféleség és meglepetések vannak. Aki nincs benne a folyamatokban, magát rekeszti ki, bármennyire is tudja például a matematikai alapokat. Nincs nap, hogy új fizikai felfedezések, alaptudományi eredmények ne épülnének be a termelésbe. Tudni kell, ezek mit váltanak ki, mit tesznek jobbá, hatékonyabbá, merre állítják át a „váltókat”.

Meg kell ismerni, néhány vonatkozásban meg kell tanulni, sőt egyes területeken alkalmazási szintig is el kell sajátítani a ma aktuális folyamatokat. Bele kell lépni ezek sokszor rohanó folyójába. Így tudják felvenni a tempót. Az ár majd a gyakorlatban továbbviszi, csak egyre kell jó felkészültséggel vigyáznia, hogy el ne sodorja, partra ne vesse őket.

Máris a képzés mai problémáinál és a duális képzésnél vagyunk.

Mire képes az iskola önmaga, mit tud adni az ipari fél, és tudnak-e okosan együttműködni? Ezek az aktuális kérdések.

Az állami, mondjuk független képző intézmények, az eszközöket illetően, a technikával együtt haladni nem tudnak, ez nem is lehet cél. Más a helyzet a vállalati, vállalat közeli szakképző iskolákban, melyek egy-egy cég saját arcára alakítják a tanulókat. A vállalatok, multik ezért fektetnek be, ezt akarják elérni, elemi érdekük. Tudok olyanokról, ahol a sorról lejövő első autó és preparált változatai az oktatási intézménybe kerülnek.

Szerencsés-e, hogy a szakmai alapozó oktatási intézmény ilyen gyári oktatási központokkal alkot duális képzést. Igen, de…

Csak az a kérdés, hogy az oktatási intézmény, amelyik a szakmát áganként teljes körűen kell, hogy megtanítsa, az adott vállalati – általában gyári – iránnyal mennyire szűkül be, például Audira, Mercédeszre.

Ugyanez a helyzet a felsőoktatási BSc-képzésben is, a hallgató a vállalatnál, részterületeken mély ismereteket szerez, de ott iskolaszerűen nem kap oktatást. Itt azt hiányolom, hogy a gyáriak nem visznek végig egy-egy olyan tantárgyat a képzés szabályai szerint (mert ilyen létezik!), ami már high-tech és a gyáriak vagy a fenntartó tudják igazán. Van konzultáció, de a labdát többnyire visszadobják a főiskolának, egyetemnek. Mindig a német példát hozzuk elő, mint követendőt. Hogy nálunk még miért nem megy úgy mint ott, a választ szerintem sokan tudjuk.

Oktatási tapasztalatomból tudom, hogy a gyárak igen rossz néven veszik a kitekintést, mintha a hallgató is elhinné, csak az van, amit ott lát. „Megvilágosítja az ő orcáját terajtad” – kicsit csavartam a bibliai mondáson.

Térjünk vissza az autós szakmák képzésére, azokra, melyek fenntartóipari célúak. Itt a gyárral való duális képzés haszna kétséges. A feleknek mások a szempontjai. Maradnak tehát az üzemeltetők, fenntartók, szervizek. Nehéz pálya. A márkaszervizek szintén „beszűkítenek”, de ez nem olyan nagy baj. Az üzemeltetők, például a buszvállalatok még nagyon specializálnak. A független szervizek többségénél sajnos ma még nincsenek meg az elvárt feltételek. Ahol igen, ott tud jól tanulni az ifjú.

A céhlegény, amikor szakmai tanulmányútra indult, műhelyről műhelyre járt, hogy választott szakmája mesterfogásait több helyen is elsajátítsa.

A duális ma még problémák halmazát jelenti, a politika talán túlzottan is erőlteti, de képzési dualitás nélkül ma semelyik szinten sincs korszerű képzés.

Csak nem mindegy, hogy ki a duálisban a képzési intézmény partnere. Nem mindegy, hogy a tanuló, a hallgató csak valahová „kidobott”, iskolai ellenőrzése szinte semmi, vagy pályája kísért.

Dr. Nagyszokolyai Iván


hirdetés