A mi szakmánkban senkinek sem mondunk újat azzal, hogy az autójavítás a legnehezebb kézműves szakma, elsősorban azért, mert a leggyorsabban változik és benne már a gyártó szinte mindent intelligenssé tett. Nap mint nap fel kell nőni a javítási feladathoz, mert ritkán van két egyforma megoldandó probléma.

A kézműves szakmák többségének sokáig az volt a jellemzőjük, és soknak a is az, hogy majdnem változatlanok. Generációkon keresztül apáról fiúra szállt a tudás, adták át a tapasztalatot és bűn volt ettől eltérni. A hidegburkolótól kezdve a péken át a cipészig, szakmák százait említhetjük.

Az autós szakmák kontrasztja ehhez képest óriási! Az idősebb mesterektől – tisztelet a kivételeknek –sajnos keveset lehet tanulni. Gyakran hangzik el efféle mondás: „fiam, én már ezt nem tudom, én már ehhez nem értek, én már ezt nem tudom megtanulni”.

Néhányan nyugtatják magukat: nem olyan gyors a változás, még megélünk a régi technikából. Valóban nem olyan gyors, ha 3–4 éves váltási periódust nem tekintünk gyorsnak… Olyan szakterületek is kiegészülnek új dolgokkal, lehet mondani, hogy megújulnak, melyek eddig állóvíznek számítottak.

A gumisoknak is műszert kell a kezükbe venni a fedélzeti keréknyomás-ellenőrző rendszer miatt. És fejben is töltekezniük kell, mert mi van akkor, ha szerelés után nem működik a TPMS. Elküldi a specialistához? – ezt az ügyfelet már el is vesztette.

Az autóüvegeseknek a kameraszerelés is új, de az ehhez nélkülözhetetlen újrakalibrálás a futómű és az elektronika világába viszi be őket. Az ADAS-rendszerek, a vezetőtámogató asszisztensek minden elemében újak, széles körű elterjedésük most döbbenti meg a szerelőket, látván, hogy mennyi új feladat jelentkezik a diagnosztikától a kalibrálásig.

A járművilágítás is ide tartozik, mert az AFS világítási rendszerek intelligensek a javából.

A klímásokat a CO2 hűtőközegű rendszer megjelenése készteti hamarosan új ismeretek és új berendezések beszerzésére. Irány ismét az iskolapad! Kihalt szakágak feltámadnak és újabbak születnek! Valaha az akkumulátor karbantartó, javító és gyártó terület önálló szakmai végzettséget
igényelt.

Az akkumulátorok „karbantartás-mentességével”, az okos töltőkkel és diagnosztikai műszerekkel a szerelőknek ez megtanulható részfeladattá vált. Úgy tűnik, hogy az autók villamosításával ismét szükség van akkus szakemberre.

A rendszerek nagyfeszültsége, összetettsége, hálózati együttműködése teljesen új szakismereteket
kíván, mely a diagnosztikát és az autóbontói bontást, újrahasznosítást is tekintve specialistát igényel.
Nem feltétlenül új alapszakma, de mindenképpen új szakirány.

A márkaszervizek gyártói/importőri képzése pár éve már a hibridek és a villanyautók javítására specialistákat képez, többfokozatú jogosítványokkal. Felmerül a kérdés, megtárgyalása napirenden van, hogy legyen-e ez a szakmunkás-alapképzés egy új iránya?

Az autószerelő és az autóelektronikai szerelő szakmák egyesítése sem mai gondolat. Mivel az autó színtiszta mechatronika, valóban indokolt az összevonás.

A klasszikus autóvillamosság sok elemében kihal, generátorok, indítómotorok, feszültségszabályzók, klasszikus akkumulátorok nem jelentenek olyan önálló szakmai feladatot, mint régen.

A másik oldalon viszont az autók „villanyhálózata” (ha valami fokozódik, akkor ez az!) nem a gépészeti szerelőknek való. Gépészeti autószerelés pedig ma is akad bőven autóinkon, a villanyautókon és a hibrideken egyaránt.

Zárásként egy viszonylag új jelenségre hívom fel a figyelmet, melyre bizonyára vissza fogunk még térni. Szakterületek halhatnak el az autó- és alkatrészgyártók miatt. Egyre többen jönnek rá, ez nem új dolog, hogy az alkatrész-felújítás, újragyártás nekik is jó üzlet.

Maguk végzik el (turbótöltő, dízeladagolás elemei, kompresszor, váltó stb.) és árban alámennek a kisipari felújításnak, azokat egyik percről a másikra padlóra küldve. Az autós szakmák szépek és egyre nehezebbek. Vajon melyikre tevődik át a hangsúly? Ne csodálkozzunk, hogy nagy baj van a szakember-utánpótlással.