A SZAVAK JELENTÉSVÁLTOZÁSA

A nyelv változó rendszer, így nem csoda, hogy vannak szavaink, melyek jelentésváltozáson mennek át. Az e témával foglalkozók mondják, hogy a jelentésváltozás oka lehet a társadalmi és gazdasági körülmények változása, az emberi gondolkodás változása vagy a műveltség (kultúra) változása.

Az előírások, rendeletek, melyeknek szinonimái a rendszabály, szabály, regula, jelentésváltozáson ment és megy át. Azt, hogy mi volt régen az eredeti jelentése, még sokan tudják, de sokaknál már kezdi elveszteni eredeti jelentését. Úgy gondolják, hogy a mai jelentése: ajánlás. Az ajánlás általában a címzettekhez cselekvési, magatartási elvárásokat fogalmaz meg a miheztartás végett. Nem kötelező, hiszen „csak” ajánlás. Ahhoz azonban, hogy normálisan együttéljünk, tanácsos betartani.

A jelentésváltozásra „szép” példa a KRESZ. Ma az autósok egy részének a KRESZ rendelkezései ajánlások (szerintem komolyan is gondolják). Menjen valaki – akinek a KRESZ szabályai nem ajánlások – a megengedett sebességgel és megnézheti, hogy a mellette elhaladó autókban kik ülnek. A veszélyhelyzet miatti sebességkorlátozást – tudom, a 30-as tempó csigalassúságú – általában úgy veszik, mint indokolatlan túlkapást (ez is egy új jelentés!). A követési távolság betartására, az előzésre vonatkozó szabályok ajánlások elsősorban gyakorlatlan, mulya vezetők számára, olyanoknak, akik még nem tudnak felszabadultan vezetni.

Nézzünk körül, hogy ez a jelentésváltozás az autófenntartásban is érvényes-e. Néhány éve kellett volna, a törvény szava szerint, hogy végbemenjen az átállás a környezetvédelmi okokból a veszélyes anyagokat „kipárolgó” hígítós festékekről a vízbázisúakra. Komoly technológiai váltás ez és bizony nehezíti a munkát. „Környezetféltő emberek – ezért tisztelni kell őket – törekvése ez” – mondja a fényezős szakma sajnos jelentős része, de nekünk ajánlásukat nem áll módunkban elfogadni, köszönjük, de maradunk a hígítósnál. A festékellátók egy része is ajánlásnak veszi és tovább forgalmazza a régi anyagot.

Egy másik szakterület az autóklíma szervize, javítása. Vannak szabályok (a jelentésváltozás szerint ajánlások…), hogy kik és milyen feltételek betartása mellett, milyen hűtőközeg alkalmazásával végezhetik ezt a tevékenységet. Sokan elismerik, hogy ez is az emberiség érdekét szolgálja, de „per pillanat” még nem engedhetik meg maguknak, hogy minden „ajánlást” maradéktalanul betartsanak. Meg kell szerezni valahogy az első milliókat, hogy módjukban álljon az „ajánlásoknak” megfelelően dolgozni. (Ugye ismerik a híres mondást: „Csak azt ne kérdezze tőlem senki, honnan szereztem az első milliómat!”)

Ajánlásszintű a roncsautó kezelés ügye is. Már szinte legendás, hogy amikor jó néhány éve keményen megszorították a leadásra vonatkozó jogszabályokat, akkor már nem 100% tűnt el az ismeretlenben, hanem csak 95%. Erre ismét szigorítottak, ezzel elérték, hogy „csak” 80%-ról nem lehetett tudni, hová is került. Nincs min csodálkozni, hiszen az ajánlásokat nem kötelező betartani…

Egy másik jelentésmódosulás a javaslat fogalmát érinti. A javaslat, a megalapozott, jobbítást, előrehaladást szolgál. Akinek címezik, annak elemeznie kell, az általában tehet a javaslatban foglaltak teljesüléséért, akinek címezik, annak munkáját is segítheti, hiszen a döntéshozó íróasztalára a való világból kerül és segíti a reálfolyamatokat. És valóban több szem, többet lát. A gazdaság előmenetele pedig politikának, hatóságoknak (?) elemi érdeke. A hatóságot, és ez nem jelent kiszolgáltatottságukat, vagy elvárható elnézést, az adófizető, a termelő szféra fizeti, tehát a „szekérnek futnia kell”.

Ma azonban a javaslatot úgy tekintik (vannak helyek…), mint kéretlen munkát, munkájuk kritikáját, a benyújtók aggályoskodását. Azonnal felveszik a védekező pozíciót és keresik, hogy „miért nem”. A javaslat jelentésmódosulása: valami, ami kellemetlen, ami piszkálódás, amit, ha csak lehet, ki kell védeni. (De ajánlatos körültekintően kezelni, hátha van felülről hátszele...)

Sokan tudnák folytatni ezt sort. Így például a munkabér ne jelentsen jelenléti díjat, az okos megoldás ne jelentsen „szegelést”, a határidő ne jelentse azt, hogy akkor biztosan nem.

Mit kívánhatunk ezek után magunknak (nem csak) erre az évre? Azt, hogy a szavak kapják vissza eredeti jelentésüket, és egyre többen tartsák is magunkat eredeti jelentésükhöz.