Autotechnika szakfolyóirat
Autotechnika szakfolyóirat
2019. október | Olvasson bele!

Autotechnika

szakfolyóirat

2013. augusztus

A főszerkesztő üzeni

LEHETNE TANTÁRGY!

Sokszor és sokat beszéltünk már a szakképzés reformjáról, ezen belül a tantárgyakról, a szaktantárgyak és a közismeretiek arányáról, a tantárgyak tartalmáról. Ma van egy kialakult képzési rendszer, eszerint folyik a tanítás. Ne kapja fel a kedves, szakképzésben érintett olvasó a fejét, nem azért írom ezt a pár sort, mert alapokat akarok borítani, hanem – egyelőre csak – belopni szeretnék valamit.

Az autó technikatörténetét. Nem először teszem, de most csavarok rajta egyet…

Minden valahonnan indult, valamilyen utat bejárt, s jutott el valameddig, sokan közülük napjainkon keresztül a jövőbe. Volt, hogy rövidebb-hosszabb pályafutás után a szerkezet életének végérvényesen vége szakadt, volt, hogy csak Csipkerózsika-álmát aludta, és új formában feltámadt. Talán kevesen tudják, hogy idén éppen 100 éves a common rail! Jó példa erre. Tanulságos fordulatok voltak történetében, hosszú Csipkerózsika-álma után vált napjainkra egyeduralkodóvá a dízeladagolás-technikában.

Az autó technikatörténete, picit a dugattyús gőzgépekig visszanyúlva, kincsestár, mely lelkesítő izgalmat, erőt ad, tanulságokkal szolgál.

Magyarországon is vannak gépjárműtechnikát (is) bemutató múzeumok, gyűjtemények. A környező országokban, főleg észak és nyugat felé ámulatba ejtően gazdagok és szépek. Értő vezetéssel (ez elengedhetetlen) még az egyébként kétoldali múzeumundorítiszes tanulók is – mert sajnos ez a korosztály többségének sajátja – elvarázsolhatók.

Egy technikatörténeti tantárgy, ha csak száraz lexikális ismeretek, évszámok sorából áll, nem lesz kedvelt. Így biztosan nem szabad csinálni!

Az kívánatos, sőt elvárt, hogy szakmai közegben se csak ismereteket adjunk át a fiataloknak, hanem neveljünk is.

Úgy gondolom, a lehetőség adott.

Az autó technikatörténetében – nagyon újat nem mondok – minden az emberhez, méltán elismert szakemberekhez, nagy egyéniségekhez kötődik. Amit tettek, ahogy tették, botlásaik, küzdelmeik, pálfordulásaik, sikereik, világcégeket kiépítő munkásságuk, leszűrt tanulságaik, tanácsaik nagyon is a mának, a pályakezdőknek szólnak. Rendkívül izgalmas dolgok ezek, és akinek van rá antennája, annak útmutatás.

„Megcsavart” javaslatom csupán annyi, hogy elsősorban a példaképül szolgáló (!) nagy elődök életútját, munkásságát vigyük élettelien a tanulók elé, a megszállott, újat akaró embert állítva a középpontba. Ehhez hozzátartoznak az anekdoták, a jó mondásaik és a sztorik is.

A sorból nem maradhat ki Henry Ford! Henry Ford, aki lerakta Észak-Amerikában az automobil-civilizáció alapjait. Ő adta az apropót is a cikkhez, mivel a világ most ünnepli születésének 150. évfordulóját.

A lexikonban olvasható: „Henry Ford, született 1863. július 30-án az Egyesült Államok Greenfield Township településén, amerikai üzletember, a Ford Motor Company alapítója, az autóipar, a futószalagos gyártósor és a modern tömeggyártás egyik úttörője. A nevét viselő, gépkocsikat gyártó céget máig leszármazottai vezetik.” Fordról annyi könyvet írtak már, hogy szinte egy kisebb könyvtárat betöltene. Munkamódszeréről, üzleti és politikai nézeteiről még ma eltérő véleményeket fogalmaznak meg. Egy biztos: ahogy és amit tett, nem csak korában volt példa értékű. Ford élő szimbóluma lett az amerikai társadalomban lehetséges felemelkedésnek, hisz farmerfiú létére saját erejéből kapaszkodott fel a gazdasági és társadalmi ranglétra legfelső fokára. Az életről, munkáról, a problémák kezeléséről, az emberekről és a világról vallott nézeteit mondásai tükrözik a legjobban, melyek máig hatnak és nagyon is az ifjúságnak szólnak. Nem a kudarcoktól óvja az embert, hanem mindig a továbblépést, a kitartást, a problémamegoldást keresi – élete is ennek sorozata.

„Amikor úgy tűnik, hogy minden ellened van, emlékezz rá, hogy a repülő is a széllel szemben száll fel, nem vele együtt.”

„A kudarc az egyetlen lehetőség arra, hogy még okosabban kezdjük újra.”

„A legtöbb ember több időt és energiát fordít arra, hogy kerülgesse a problémákat, mint arra, hogy megragadja és megoldja őket.”

„Azt nem tanulhatod meg az iskolában, amit a világ a következő évben csinálni fog.”

„A gondolkozás a létező legkeményebb munka, valószínűleg ez a magyarázata annak, hogy olyan kevesen foglalkoznak vele.”

„Ha a pénztől reméled a függetlenséget, sosem lesz benne részed. Az egyetlen biztonság, amelyre ebben a világban szert tehetünk, a tudásból, a tapasztalatból és a képességből fakad.”

„Ne hibát keress, megoldást találj!”

„Nem hiszek azokban az emberekben, akik el tudnak felejtkezni munkájukról, nappal gondolkozni kell róla és éjjel pedig álmodozni.”

„Nincs olyan ember, aki ne tudna többet tenni annál, mint amit gondol, hogy meg tud tenni.”

„Összejönni, az a kezdet, együtt maradni az már eredmény, együtt dolgozni, az a siker.”

„A munkában van öröm. Boldogság azonban csak akkor, ha valamit megcsináltunk.”

És ez csak ízelítő! Majd a történet fonalába bele kell szőni a Galamb József-történetet, és így tovább. Ennek hatnia kell!

Sokan vannak, köztük sok magyar, az automobilizmus dicsőség csarnokában. Tőlük lehet igazán tanulni, munkásságukból erőt meríteni.

Éljünk vele!

Dr. Nagyszokolyai Iván


hirdetés