Autotechnika szakfolyóirat
Autotechnika szakfolyóirat
2019. október | Olvasson bele!

Autotechnika

szakfolyóirat

2013. július

A főszerkesztő üzeni

ISMÉTELT ÁTTÖRÉSI KÍSÉRLET

Ki tudja már, hogy hányadszor kerül napirendre a legális autószervizek létét egyre tragikusabb következményekkel is fenyegető illegális autójavítás kérdése. Sajnos már az ilyen témájú vezércikkeimből is csokrot lehetne kötni, melyeket akkoriban elküldtünk a vélten tenni tudó illetékeseknek. Iktatták…

A „tragikus következmény” első fokozata a cégen belüli drasztikus spórolás, mely a szakmai munka kárára válik, majd a bércsökkentés és a létszámleépítés. Ha ez nem segít, a céget fel kell számolni.

A szakmai szövetségek mindegyike jóval több mint tíz éve felhívta a veszélyre a figyelmet. Akkor még csak az előrelátók figyelmeztettek. Akinek jól ment, nem hitte el, hogy a baj őt is elérheti. Ezért is tapasztalhattuk azt, hogy időkésedelemmel történtek a szakmai és társadalmi riasztások, cégnagyságok és földrajzi hely szerint. A nagyok – a márkakereskedők – későn ébredtek, de már ők is legalább tíz éve, amikor a bőrükön kezdték érezni, hogy deformálódik az autójavítás szerkezete. Addig – kis önbecsapással – jól ment minden, az újautó-eladások szép sikere és hozadéka vitte a szekeret, a bankok – ma már látszik – ostoba, csak a napi sikereket hajhászó hitelpolitikája, ügynöki jutaléka a szakadékba sodorta az ágazatot.

Lehet-e egyáltalán tenni valamit, és ha igen, ki tud tenni? – kérdezzük már régóta.

Ma is születnek szakmaközi segélykiáltványok: „Kedves kollégák, gondolkodjatok el azon, miként lehetne az utolsó előtti pillanatban megoldást találni a szakmánkat sújtó, már a fennmaradásunkat is veszélyeztető kontárok háttérbe szorítására, lehetőleg törvényes eszközökkel.”

Aktuálisan a GÉMOSZ lépett a szakmai és társadalmi nyilvánosság elé. Július 2-án ünnepélyes sajtótájékoztató keretében, közös megállapodást írt alá a Nemzetgazdasági Minisztériummal az illegális javítás visszaszorítása, a foglalkoztatás bővülése, a környezetterhelés csökkentése és a közlekedésbiztonság növelése érdekében.

„A megállapodásban mi vállaltuk, hogy a szakma minden területére kidolgozzuk a javaslatainkat, amihez segítséget kérünk minden tisztességes javítótól, így Tőled is. Adj segítséget, hol és hogyan lehet a legegyszerűbben felismerni és persze tetten érni az illegális szereplőket. Minden egyéb ötletet, ami eszedbe jut, küldd el, mert segíti a munkánkat” – írja Gablini Gábor, a GÉMOSZ elnöke. 

Nem tudom, kinek fáj jobban az autójavítói feketegazdaság, a márkaszervizeknek, a független javítóknak vagy az államnak. Mindenen a legális vállalkozások és az állam veszít. Ezen keresztül, hangzik a politikusi megállapítás: mindenki. Pedig nem, vannak ennek nyertesei is.

Ami hiányzik, az a problémának egy átfogó alapos elemzése, hatástanulmánya. Miért alakult ki ez a deformáltság?

Benne van az állam, aki az autósokról és mindenről, ami az autózással kapcsolatos, igyekszik száz bőrt lehúzni.

Benne van a szégyenletesen nagy áfa.

Benne van, de nagyon, a szegénységünk. Közlekedni valóban muszáj, ez mindennapos szükséglet. (Ne mondja senki, hogy majd a kerékpár és a tömegközlekedés megoldja!) Az emberek keresik az anyagi lehetőségeikhez mérhető megoldást.

Mivel ez valós kereslet, azonnal létrejön a kínálat. A szerelők pénzt szeretnének keresni. Az alkatrészkereskedő, a szakmai ellátók is látják, van igény a feketegazdaság részéről. Nekik mindegy (tényleg mindegy?), hogy kit szolgálnak ki és még akár áfaegyezkedésbe, számlanélküliségbe is belemennek.

Sokszor az érvek közé kerül a közlekedésbiztonság a minősíthetetlen alkatrészek beépítése kapcsán. Ezzel ugyan lehet érvelni, mert van benne reális fenyegetettség, de ténylegesen bizonyítani szinte lehetetlen. csak lelki teher lehet egyeseknek, egyébként zsákutca. Az állam nem hajlandó a vizsgagyakoriságot öreg autóknál növelni.

Ma vállalkozást vinni nem egyszerű (a hatóságok féltően őrködnek felettük) és főleg alig rentábilis.

Nem realizálható az, hogy csak legális autójavítók vehessenek csak autóalkatrészt, melyek egy szűkítésben közlekedésbiztonsági vagy környezetvédelmi rendszerhez tartoznak.

Nem működik az, hogy a NAV megnézze az alkatrészkereskedőknél, hogy ki vesz nagyobb tételben és gyakran alkatrészt.

Nem működik a feljelentgetés.

Nem működik a „lecsapnak a hatóságok” akció (ha működik is, egy-egy pechest megcsíptek, a többiek legfeljebb sajnálják szegényt…).

Nem megy a házunk táján való rendbetétel sem. Lásd a márkaszervizek és függetlenek alkalmazott szerelői maszekolását. Talán lehetne, ha a szerviz osztrák bért tudna fizetni, de nem tud.

Korábban azt gondoltam többekkel együtt, hogy az autótechnika bonyolultsága a kontárt automatikusan kiszorítja a javítói piacról. Ez sem következett be.

A műszaki vizsga reformjáról a hatóságok „szellemi atyjai” hallani sem akarnak.

Ma csak segélykiáltásra futja, és sajnos ebben is megvan a hazai megosztottság, a ki, kivel van, ki, kit nem szeret. Amúgy magyarosan.

Talán kis közösségekben, helyben lehet a rend felé elindulni.

Dr. Nagyszokolyai Iván


hirdetés