Nyugdíjas tanárok, maradjatok otthon, amit tudtok, azt őrizzétek meg magatoknak!

Ismét egy rendelet, melyet az, aki illetékes, a valóság ismeretének teljes hiányában hozott meg. Spórolni akartak és működésképtelenséget érnek el vele. Buta, rövidlátó és gonosz ez a rendelet.

A rendelet sorai között olvasva, a közszférában dolgozó tanárokra, szakoktatókra nézve, ez az üzenet jön át: „A nyugdíjas legyen nyugdíjas! Maradjon otthon, élvezze idős napjait családja körében. Megdolgozott nyugdíjáért becsülettel, éljen meg belőle (ha tud).”

Szomorúan és értetlenül figyeljük a közszférában alkalmazandó nyugdíjpolitikai elvek hatását a közép- és felsőfokú képzésre.

A történet lényege az, hogy azokat a nyugdíjas tanárokat, szakoktatókat, akiknek jelenleg is van státuszuk, csak 2013. június 30-ig lehet foglalkoztatni. Elvileg maradhatnak a következő tanévben, ha személyesen kérik, a kérést három különböző szinten elfogadják és engedélyezik a továbbfoglalkoztatást. Ez eddig egyszerűnek látszik, de aki nyugdíjasként akar dolgozni, annak a közalkalmazotti munkaviszony időtartamára le kell mondani a nyugdíjáról. Nyugdíjas közpénzt csak akkor kaphat, ha szünetelteti a nyugdíját. A közalkalmazotti fizetés olyan kevés, hogy nem ésszerű nyugdíj helyett azt választani.

Ha létezik az egészséges „káderutánpótlás”, akkor a nyugdíjas korúak ne álljanak a fiatalok alkalmazásának útjában, menjenek nyugdíjba. Nem tudom az országos átlagot, de emlékeim szerint évek óta panaszkodunk a szakképzésben, egyetemen, főiskolákon tanítók nagy életkorára.

Ha valóban lenne egészséges „káderutánpótlás”. Tanárnak nem ment el szinte senki. Aki pedig ott kezdett, az első, kicsit is jobb ajánlatra otthagyta a tanári pályát. Nagyszerű emberek mentek el így az iskolákból, egyetemekről. Azt ne mondják, hogy akkor nem is voltak vérbeli pedagógusok. Azok voltak, de szerettek volna boldogulni, családot eltartani.

Tehát nem lehet ma egy tollvonással hazazavarni a szakembereket, akik még munkaképesek, óriási tapasztalattal rendelkeznek, egy-egy terület szinte egyedüli ismerői.

Régi bűnöket nem lehet úgy jóvá tenni, hogy éles pengével leválasztom a múltat.

Nem lehet elvenni a nyugdíjukat, mert azért kor szerint megszolgáltak, illetve azt megtermelték!

Példaként egy budapesti szakközépiskola helyzete. Ott most 16 pedagógusnak kell választani. Talán ketten fogják kérni a továbbfoglalkoztatást. A szakmai elméletet és gyakorlatot tanítók 60%-a nyugdíjas, a repülősoktatók közül alig maradnak. A repülőtereken dolgozó szakemberek kétszer-háromszor többet keresnek, mint amennyit az iskola tud adni, tehát esélyünk sincs pótolni a nyugdíjas tanárokat fiatalokkal. Nem oldana meg minden gondot, de segítene a helyzeten, ha nyugdíj mellett legalább heti 10 óra tanítást engednének szerződéssel.

Az egészséges káderpolitikáról, a fiatalok munkába állásáról, a foglalkoztatásról papolnak és íme: a kormányhatározat szerint a nyugdíjasok helyét nem lehet betölteni, a megbízást és a szerződést is tiltja a határozat.

Nem tudom megjósolni a következő tanévet, sok jóra nem számítok, szerintem szakképző iskolákat fognak bezárni, összevonni. Lehet, hogy ez a cél, a költségvetés szempontjai fontosabbak, mint a szakképzés helyzete.

Az egyetemi oktatásra is vonatkozik a rendelet, már január 1-től. Nagy tekintélyű, országosan kiemelkedő szakemberek kényszerülnek hallgatásra. Pótolhatatlan szakmai veszteség egyrészről, másrészről működésképtelenséget eredményez. Vannak tanszékek, ahol nyugdíjasok végzik – nagyon jól – az oktatási feladatok legalább a felét, ha nem többet.

Az egyetemen átfuttatott pénztermelő képzésekre, tanfolyamokra is vonatkozik a rendelet. Itt végleg tragikus a helyzet, ezek a képzések leállhatnak.

Az egyetemek rektori tanácsa levelet írt oda fel, reális javaslatokat téve a megoldásra, a működésképtelenség elkerülésére, de lapzártánkig válasz nem érkezett. Ma ez is megengedhető.

Álszent dolog ez, kedves Kormányzat. Azt elnézik, hogy a nyugdíjas tanítson, sokat és ingyen, mindenféle megbízás nélkül. Ha nem tenné kötelességtudatból, bezárhatnák sok helyen a kapukat. Ha nincs megbízása, az egyetemre be sem tehetné a lábát, nincs erre jogalapja. Nem vizsgáztathatna, nem írhatna be az „indexbe”. Most pedig még a NEPTUN-ban is benne van. Egyébként tankönyvet sem írhat, mert nem lehet kifizetni. Azok nem írhatnak, akik tudása már kikristályosodott.

A kommunikációban – ma a diákmozgalmak időszakában – a minőségi oktatás, felsőoktatás a mondóka. Okos átmenet elfogadható lenne, de buta, rövidlátó módon ez nem fog menni!