Autotechnika szakfolyóirat
Autotechnika szakfolyóirat
2020. szeptember | Olvasson bele!

Autotechnika

szakfolyóirat

2013. január

A főszerkesztő üzeni

PÁLYATÁRSAK

Ki javít ma autót Magyarországon?

Csak „ketten”: aki ért hozzá és akinek van ehhez bőven „bátorsága”, de mása sincs…

Ha egy kicsivel jobban akarnánk részletezni, kik a javítóipari piac szereplői, sajnos hamar feladnánk a kutakodást. Kezdjük azzal, hogy nincs ma Magyarországon az autójavításról biztos felmérésünk, körképünk, statisztikánk. A márkaszervizek számát, a franchise-hálózatok tagjait tudjuk. Az ellátók, az alkatrészesek, szerszámosok, műszeresek, olajosok, festékesek ismerik vevőiket, nekik ez féltve őrzött adatbázisuk (legálisok, feketék egyaránt; igaz, a feketék és kavarókból több a „Jézusszíve Kft.-ként bejelentkező), de ők sem tudnak a vállalkozásokról részletesebb adatokat. A Nemzeti Közlekedési Hatósághoz van bejelentési kötelezettség, illetve a közlekedési hatóság tudja a vizsgahelyeket, a NAV is tud a vállalkozásokról, a bankoknak, pénzintézeteknek, biztosítóknak sok javítóval van kapcsolatuk, van kötelező kamarai regisztráció, az önkormányzatok is rendelkeznek adatokkal. Ha minden rendben lenne, akkor sem kapunk teljes képet, mert sok cég van, ahol az autójavítás „melléküzemág”. A fenti listák erős átfedésűek. A teljes képhez tartoznak még a feketejavítók, erről csak lokálisan vannak ismeretek, átfogóan csak pontatlan sejtéseink vannak. Ha az autójavítói teljes kapacitást szeretnénk tudni, arra – én úgy gondolom – semmi esélyünk.

Minden tiszteletünk a legális iparnak!

A legálisok, akár márkaszerviz, akár franchise-tag, akár független, ha betartanak abszolút minden szabályt, létük sajnos határeset. Mégis van recept némi üzleti sikerre: a „titok” az ügyfélkiszolgálásban, a megbízhatóságban, a jó árban van (és nem is mindig az ár a döntő!), és persze e mögött a szolgáltatásnak – javításnak, vizsgáztatásnak – kifogástalannak kell lennie. Aki „vetít” az ügyfélnek, nemigen látja viszont.

A függetleneknek kedveznek a mai újautó-eladások is. Mint tudjuk, az új autók java flottaistállókba kerül. A flottatulajdonos nem irányítja márkaszervizbe az új autót, függetlent keres. Ha a független a csoportmentességi törvény előírásainak meg tud felelni, ez nem garanciatörő.

A „csináld magad” javítói kör – segítői közreműködéssel – jelentős. Nem kell mindjárt a feketékre gondolni. A szakmában dolgozó, vagy már nem a szakmájukban dolgozó autószerelők segítségével, talán néhány kézművességben is jó mérnökember besegítésével, alkalmilag. Egy fékbetét–féktárcsa csere után azonban kellene fékerőmérés, olaj- és olajszűrőcsere után a veszélyes hulladékot szabályszerűen kellene elhelyezni, még egy izzócsere, ékszíjcsere, féltengelygumiharang-csere elmegy, de egy vezérműszíjcsere kerekek közé tömködött rongy fixálással, már kaland.

Ma könnyen hozzáférhető egy elfogadhatóan jó OBD-szkenner, a program letölthető, az interfészt már utánunk dobják…

Ha szerencséje van az alkalmi javítónak és az OBD amit hibának talált, az az is, például egy hőmérő, akkor alkatrészcserével még sikert is érhet el. Számunkra szerencsés eset, ha lambda-szonda hibát ír ki (azt szinte mindig kiírja), és ekkor az alkalmi javító máris benn van a kerekerdő közepében…

Kik javítanak még? A feketesereg. Sokat ártanak a szakmának. Egy-egy „NAV és társai” rajtaütésen kívül rájuk csapás nem mérhető. A „verebek” a puskalövésre elreppennek, majd visszaülnek a helyükre.

Az első csoportot azok alkotják, akik műhellyel, illegális műhellyel rendelkeznek, az utcán áll a javításra váró autók sora. Vasajtó, eleresztett kutya. Ők a „főállásúak”. Kevesen jelentik fel őket.

Vannak a másodállásúak: a márkaszerviz-szerelők, a független autójavító alkalmazottjai, a munkanélküli szerelők, szabadúszó szerelők és villanyászok, a karosszérialakatosok, fényezők.

Dolgoznak, mert meg kell élniük. Van munkájuk, vevőjük, mert szegénység van és az emberek közt sok a tudatlan, hiszékeny, gazdagék között pedig a sóher. A dolgok és személyek egymásra találnak. Ha a dolgok normálisan mennének, jó lenne! – ez sokak óhaja. De ma ez a „való világ”. Nem kizárólag magyar probléma, ez azonban ne vigasztaljon bennünket.

Ki ért ma az autószereléshez? Aki érteni akar!

Az a szerelő és műhelye jut valamire, aki érteni akarja a szakmát és ezért mindent megtesz. A márkaszervizben dolgozók kötelező képzése, a szavatossági információk, visszahívások, szervizakciók, a szerelőtársak tudása megadja a szükséges tudásbázist. Tudjuk tőlük, hogy ők is futnak a technika után. Sokan már rettegnek az újabbnál újabb megoldásoktól, fedélzeti hálózatoktól, átprogramozásoktól, a nyakukba szakadó új típusok gyerekbetegségeitől.

A függetlenek tudásbéli gondjai más természetűek. Nekik az egyes alkatrészek korosodásából eredő hibákkal, később kiderülő konstrukciós hibákkal kell megküzdeniük. Erre nemigen van szakirodalom, itt tapasztalattal, hibafeltáró logikával, okos mérésekkel, „donor” egységekkel és sok zsákutca bejárásával lehet végül is eredményre jutni. A hibaokokat illetően a gyakorlat sokszor minden elképzelést felül tud múlni.

Íme, ezek a mai autójavítói főcsoportok. Aki itt használható felmérést akar készíteni, hosszú, meglehetősen reménytelen sikerű munkára számítson.

Dr. Nagyszokolyai Iván


hirdetés