Autotechnika szakfolyóirat
Autotechnika szakfolyóirat
2019. április | Olvasson bele!

Autotechnika

szakfolyóirat

2012. július

A főszerkesztő üzeni

A NÉMETEK UTOLÉRTEK...

A gépjármű műszaki vizsgáztatásában maga a vizsgálat egyszerűnek tűnik: az autó jobbára gépészet, melynek bizonyos szempontok szerinti műszaki állapotát kell felmérni. A technológia birtokában ez rutinmunka, melyben komoly szerepe van a szemrevételezésnek, érzékszerveknek és természetesen műszereknek, vizsgálóberendezéseknek. A vizsgálat maga – ma még – valóban nem bonyolult. Ami a vizsgáztatást bonyolulttá teszi, bonyolulttá tettük, azok a „köretek”. Az érintett szakembereket évek, évtizedek óta az alábbi kérdések foglalkoztatják: mit, milyen tételeket kell vizsgálni, mivel, milyen eszközökkel, milyen technológiával, mennyire kell és lehet a szubjektivitást és a típusfüggést a vizsgálatokból kiküszöbölni, milyen legyen a vizsgálati gyakoriság, ki, milyen feljogosítással és hol végezheti a vizsgálatot, ki minősítsen, mennyibe kerüljön az állami illeték és a munkadíj, hogy csak a legfontosabbakat említsük.

Ezek mikéntje lehet „nemzeti sajátosságú”, de van arra törekvés, hogy EU-közös legyen. A technológiát illetően, némi árnyalással célszerűnek tűnik az egységesség, az eljárási módot illetően a nemzeti „hagyományoknak” lehet teret engedni. Ma még az a helyzet, hogy a fenti kérdésekre országonként erőteljesen eltérőek a válaszok, eltérő a gyakorlat.

Az autótechnika fejlődése, a közlekedésbiztonság növelését célzó, elektronikus irányítású rendszerek elterjedése feszegetik a vizsgálat eddigi, meglehetősen „ortodox” körét. Ezek sem maradhatnak ki a műszaki felülvizsgálatból, melyek – ha ez realizálódik – bizony gyökeres technológiai és szemléleti változást jelentenek. Itt sok a típusspecifikus rendszer, ennek megfelelően az információelérés útja-módja.

A ki vizsgáljon és ki minősítsen kérdésekben eltérőek Európa országaiban a megfontolások és a gyakorlat. A miénket ismerjük, a németet pedig többnyire példának tekintjük. A németországi rendszer – mint ők mondják – duális: a szerviz javít és felkészít a vizsgára, a szakértő (TÜV, DEKRA, GTÜ stb. munkatársai) vizsgál és minősít. Régi szerkezete ez a műszaki vizsgának, működik, az egyesített Németországban évi 
26 millió vizsgát teljesít mintegy 10 ezer vizsgáztatóhelyen.

És most – idén nyár közepén – megváltozott a németországi rendszer, a vonatkozó német HU rendelet, életbe lépett az új „vizsgarend”: az autójavító műhelyek is vizsgáztathatnak! Nagy belső küzdelem volt, a szakértői szervezetek, féltve biztos üzletüket, mindent elmondtak, hogy a vizsgáztatás függetlensége, tisztasága és szigora csorbul, és itt „a világ vége”. A szervizek elmondták, hogy a kettősségből eredően drága a vizsgáztatás, ha ők vizsgáztatnak, akár 16 euróval is kevesebb lesz az ügyfelet terhelő végösszeg. Az időpontokat illetően rugalmasabbak tudnak lenni, a szakértelem náluk van. Egyébként is hamarosan, várhatóan 2015-től egységes lesz az európai vizsgatechnológia, nem kell ehhez hókusz-pókusz szakértő. A vizsgálatok majd kitérnek az elektronikai rendszerek ellenőrzésére, próbautat is kell tenni, a haszongépjárműveknél is bővül a vizsgálati kör – ezeket alaposan csak a szervizek hátterével, szaktudásával lehet elvégezni.

Még egy remélt tényező indokolja, hogy bővüljön a vizsgakapacitás. Az EU ismét – ez mindössze néhány hónapos történet – napirendre vette a vizsgagyakoriság növelését: hétéves járműkor után évenként kellene – javaslatuk szerint – vizsgára állítani a gépjárműveket. Az érdekcsoportok, érdekeiknek megfelelően, azonnal reagáltak: a szakértő szervezetek és az autójavítók melegen üdvözölték, az autóklubok hevesen tiltakoznak, a német közlekedési miniszter hallani sem akar róla.

Változott a németeknél a túlfutó vizsgához kapcsolódó eljárási rend is. Ha valaki két hónapnál később viszi autóját vizsgára, növelt vizsgadíjat köteles fizetni. Az érvényesítés pedig a vizsga napjától számít, nincs visszadátumozás. Ha 3 hónapot késik az ügyfél a vizsgára állítással, a dolog fokozódik pénzben, és „mélységi” átvizsgálást írnak elő.

A környezetvédelmi mérés, az AU, külön is – megelőzve a közlekedésbiztonsági vizsgálatot – elvégezhető, majd a teljes vizsgába beszámítódik.

Kérem, változik a világ és ez a műszaki vizsga rendjét, műszaki tartalmát sem hagyja változatlanul Európa-szerte. Ebből mi sem maradhatunk ki!

Dr. Nagyszokolyai Iván


hirdetés