Többek mondják, hogy az Autótechnika olvasását az „editoriál”-lal kezdik. A lap megjelenése után telefonon, írásban felkeresnek, gondolatokat fűznek az íráshoz, véleményt is mondanak, volt már, aki a gyógyszerem elgurulása felől érdeklődött...

Joggal kérdezhetik, mi a témaválasztás technikája. Az újságírók szokták közhelyszerűen említeni, hogy nem ők, hanem az élet írja a vezércikkeket. Én is várok szinte az utolsó pillanatig, hátha találok valami tollhegyre valót. Amiről most írok, ez is éppen ilyen lapzárta előtti utolsó „élmény”. A „királyi” televízió reggeli műsorában Illés Zoltánt, a FIDESZ környezetpolitikusát, a Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkárát kérdezik a dízel-kipufogógáz WHO-besorolása kapcsán.

Nézzük először a hírt!

Bizonyítottan rákkeltő hatásúnak nyilvánította a dízelmotorok kipufogógázait az Egészségügyi Világszervezet (WHO) Nemzetközi Rákkutató Ügynöksége (IARC) – közölték. Legutóbb 1989-ben elemezte az ügynökség a dízel-kipufogógázok hatását, amikor „valószínűleg daganatképzőnek” nyilvánította azt.

A WHO-szakértők az elemzések alapján a dízelmotorok kipufogógázait a korábbi IARC 2A, az emberben „valószínűleg daganatképző” anyagok kategóriájából átsorolták az IARC1, vagyis az emberben epidemiológiai adatokkal is bizonyítottan daganatkeltő anyagok csoportjába. Ebbe a kategóriába tartozik az azbeszt, az arzén, a mustárgáz, a dohány és az alkohol. „A munkacsoport arra a következtetésre jutott, hogy a dízelmotorok kipufogógázai tüdőrákot okoznak, és növelik a hólyagrák kockázatát is” – hangsúlyozza a WHO közleménye.

Christopher Portier, az IARC-munkacsoport elnöke azt emelte ki, hogy a szakértők egységes álláspontra jutottak, miszerint a dízel-kipufogógázok tüdőrákot okoznak.

„A dízelrészecskék egyéb egészségkárosító hatásából kiindulva világszerte csökkenteni kell e kemikáliáknak való kitettséget” – emelte ki Portier.

Mindezeket az MTI tette közzé.

A dízel-kipufogógáz koromtartalmának veszélyességéről nagyon is sokat tudott az orvostudomány, a közegészségügy, a motoros- és autósszakma. Napjainkban részecske- (PM) tartalomként említjük, és így valóban pontosabb, hiszen a részecske komplex fogalma köré, annak egészségkárosító hatása miatt számos kutatás és tudományág szövődött. A PM-kibocsátást az emissziós előírások mindenütt a világon, évek óta drasztikus csökkentési mértékkel korlátozzák, és mint az köztudott, már a részecskekibocsátás darabszámát is előírják. Azt tudjuk, hogy számos emissziós előírás a veszélyeztetettség miatt lett olyan szigorú, amilyen: ha még minden tekintetben nem is bizonyított a károsító hatás fajtája, súlyossága, jobb a dolgokat megelőzni, jobb a vissza nem fordítható folyamatokat ki sem váltani.

A kormot, részecskét illetően eddig is nagy volt az egészségkárosító, kiemelten rákkeltő hatását illetően a bizonyosság. Ismerjük a részecske károsító hatásmechanizmusát: a részecske hordozó, a felületére tapadt rákkeltő szénhidrogéneket viszi be a tüdőbe, majd bemossa a véráramba. Minél kisebb a részecske, annál mélyebbre jut a tüdőben, annál veszélyesebb.

Azt is tudjuk – vagyunk páran tisztelt államtitkár úr –, hogy az emissziótechnika a kipufogógáz-tisztításban valóban csodálatos eredményeket ért el, egy mai dízel koromszűrővel, oxidációs és nitrogén-oxid-redukciós katalizátorral messze alulmúlja a nagyon szigorú határértékeket.

A WHO szigorított besorolása volt az interjú témája. Az államtitkár úr hajmeresztő dolgokat mondott, hozzá nem értése már az első mondatokból kiderült. A koronát azzal tette fel, hogy kijelentette: az emberek ne vegyenek dízelautót. (!)

A BKV buszok mindig előkerülnek egy ilyen beszélgetés során: a konklúzió, hogy öregek, le kellene azokat modernekre cserélni, de nincs pénz. Előjön a gázüzemre való átállítás, de erre sincs pénz. Ha nincs a lecserélésükre, átállításukra pénz, akkor arra lennie kellene, hogy a koromszűrőket felszereljék. A koromszűrő a megoldás! A kísérletek is készen vannak, kidolgozott a felszerelési technológia. Kedves Illés Zoltán úr, ez lenne szép feladat Önnek. Nem kell, hogy a részletekig értsen hozzá, vannak jó szakembereink. A dízeles személygépjárművek utólagos DPF-felszerelése is európai program, ezt is támogatni kellene.

Arra is ügyelni kellene, hogy a valóban környezetvédő, nyugodtan mondhatjuk áldásos emissziótechnikát ne iktassák ki az üzemeltetők, a „mindent az ügyfélért” elvet hibásan értelmező autószerelő bűnözők és kártevő tuningosok.

Az is alapvetően fontos lenne, hogy véget vessünk a hatósági felpuhult emissziós ellenőrzések korszakának. A közúti ellenőrzések számát, szigorát és a hozzáértést is fokozni kellene. A közúton, városban cirkáló rendőr figyelje a kormozókat (is), és jelentse fel őket.

Az is alapvetően fontos lenne, hogy legyenek szakértő szakpolitikusaink!