Amikor a szülő gyermekét autószerelőnek vagy autóvillamossági szerelőnek kívánja adni és még csak a szándék van meg benne, érdeklődni kezd a beiskolázásról. Napjainkban is sokan alaposan meglepődnek, hogyan is van ez mostanság. Mivel tisztelt olvasóink ez ügyben bizonyára járatosak, nem kezdem az elején, inkább mondom a várható közeljövőt.

Döntés született korábban, mivel e két szép és izgalmas szakma mára olyan hi-tech lett, hogy ehhez érettségi kell, tehát mindaz az ismeret, melyet egy sikeres érettségivel a tanuló magával hoz. Ennek mindent vivő igazságát itt és most nem vitatom, lényeg az, hogy ez így van. Tehát érettségi után kétéves képzéssel lehet valakiből autószerelő vagy autóelektronikai műszerész.

A mai képzés rengeteg szakmai tévedéssel terhelt, több vonatkozásban önmagából kifordult, elferdült, hadd utaljak csak a vizsgáztatás rendszerére.

Reméljük, hamarosan elfeledhetjük, mert ismét lehetőség nyílt – a szakmai szervezetek erőteljes nyomására és a szakképzés belső erőinek késztetésére – a képzés rendszerének átgondolására. Most talán vissza lehet terelni az ésszerű mezőkre.

Sajnos, ismét vannak megmásíthatatlannak mondott, előre lerakott „vágányok”, melyeken haladni kell. De talán most jobb kompromisszum alakítható ki. Sok mindennek alapját az új szakképzési törvény jelöli ki.

Az autószerelő és autóelektronikai szerelő szakirányok külön képzések, kétéves időtartamúak és érettségihez kötöttek. A két szakképző év első éve, annak tananyaga (részben így van ez ma is) a közlekedésgépészeti szakközépiskola 9–12. évfolyamain, szétosztottan tanítható, és ebben van nem elhanyagolható mennyiségű műhelygyakorlat is. Egy jó szakközépiskola szakkörökkel, autós programokkal égve tarthatja a lángot a fiatalban, hogy lelkesedése megmaradjon, fokozódjon. Minden a jó pedagógusokon múlik!

Akár autószerelő, akár autóelektronikai szerelő lesz a tanuló, az ún. ágazati alapozás szakmai moduljai ekkor még közösek (sajnos több más szakmával is azonosak!). Az érettségin ebből a komplex tantárgyból vizsgáznak a tanulók, ezt az érettségit szakérettséginek mondjuk. Érettségi után egy év a tényleges szakmai képzés.

Az is lehet, hogy „sima” érettségivel kezd autószerelő szakmát tanulni a fiatal. Ekkor a szakközépiskolai négy évre elosztott tananyagot egy év alatt kell elsajátítania, majd jöhet a második szakképző évfolyam.

Ha engem kérdeztek volna, csak egy szakmát javasoltam volna: a közútijármű-mechatronikust. A képzés végén plusz egy félévben (akár esetleg plusz egy) lehetett volna specializáció: elektronikai, például szórakoztató és információs technika irányában, ide kerülhetett volna a haszongépjármű teherautó és autóbusz irányokkal, a felújítási technológiák, de még a mezőgazdasági és építőipari erőgépek is.

Az új rendszer sem duális. A sok szempontból ígéretes duális képzés – egyetértek a szakma mértékadó véleményeivel – ma még a hazai feltételek miatt, legalábbis a mi szakmánkban, bevezetésre nem érett. A javaslatom szerinti plusz fél vagy egy év azonban már lehetett volna duális. Ez a hajó azonban elment.

Ebben a rendszerben is lesz technikusképzés, egy technikus tanévvel, közös autószerelő, autóelektronikai tananyaggal.

A technikus- kontra mestervizsgaképzést illetően felmerül a kérdés. Miben különbözzenek ezek egymástól?

Csak a véleményemet tudom mondani: a technikus inkább a műszaki világban szerezzen előremutató ismereteket, ha például vezető szerelő vagy műhelyfőnök akar lenni, míg a mestervizsgát azok tegyék le, akik autófenntartó vállalkozást akarnak vinni szakmailag, üzletileg is felkészülten, ehhez kapjanak itt alapvető ismereteket. A törvény kötelezővé is teszi. A mestervizsga ma már nem azt jelenti, hogy a jelölt mesterremeket tudjon készíteni, például önállóan felújítani egy motort vagy sárvédőt domborítani. Mesterremeke az, hogy a hazai vállalkozási akadálypályán életben tud tartani tisztességesen egy vállalkozást.

Tudjuk, hogy vannak az autósszakmában hároméves képzések is. Ma is ilyen és ilyen is marad a karosszérialakatos és a járműfényező. A szakképzési törvény enged más szakterületeken is hároméves képzést, ezek az irányok azonban szakmánkban jobbára autógyártói munkakörökhöz kötődnek.

Apropó, még valami a nappali képzéshez. A szakmunkásképzés első éve a szakközépiskolában, mint írtuk, négy évre elosztódik, és ezt az érettségin vizsga követi. Nem kötelező a szakmai második évet azonnal folytatni, és több szakirányra is jó ez az ágazati alapozás. Ez jó! A fiatal esetleg még érhet, mehet rövid ideig világot látni. Majd eldönti, akar-e szakmunkás lenni. Ha szakirányú felsőoktatásba megy, a tisztán gimisekhez képest jók a szakmai alapismeretei.

Azt ezek után se várja a szakma, hogy a két, de inkább egy évet végzett autószerelő, autóelektronikai szerelő másnap önállóan érdemi munkára fogható. Ha jól elsajátítottak a szakmai alapok, a tanulóban megvan mindaz, amit az eggyel előző editoriálban írtam, akkor okos szakmai vezetéssel, folyamatos tovább tanítással, kihívások elé állítva és nem „kanyarfúróért” küldve a raktárba, jó szakember válhat belőle. Kívánom, hogy így legyen!