Autotechnika szakfolyóirat
Autotechnika szakfolyóirat
2020. december | Olvasson bele!

Autotechnika

szakfolyóirat

2012. december

A főszerkesztő üzeni

MARADT MÉG DOLGUNK...

Decemberre érve, visszatekintve az évre, úgy tűnik, sok minden dolgavégezetlenül maradt, hagytunk magunknak, hagyott magának a törvényalkotó a következő évre is megoldandó feladatokat. Sebaj, lesz ismét dolgunk. Lesz dolga azoknak, akiknek sikerül vállalkozásukkal túlélniük az óévet. Sokan feladták, vagy feladásra kényszerültek. Aki marad, nem.

Már látjuk, figyelmeztetnek is rá, hogy az ideinél is nehezebb év elé nézünk. Az újautó-eladás várhatóan stagnál vagy tovább csökken, mely a márkaszervizektől vesz el munkát. Európa-szerte erre figyelmeztetnek az elemzők. A németek félnek, hogy 3 millió alá kerül az éves újautó-eladás, nálunk félő, hogy ennek a hatvanada körül lesz. Az eladások java részét is flottavételek jelentik. A flottatulajdonosok pedig keresik az olcsó fenntartási lehetőséget, és a mai helyzetben diktálnak is. A használtautó-behozatal meghaladja az újautó-értékesítést, ez hozhatna munkát a függetleneknek, ha lenne érdemi javításra pénze a tulajdonosoknak. Nemcsak az egyik utcából tolják át a másikba is, hanem a vizsgán is…

A műszaki vizsgát illetően a dolgavégezetlen ügyek közé tartozik a díjemelés. Fél éve húzódik az ügy. A rendelettervezet az asztalon van, de mint mondják, a döntéshez nincs politikai akarat. A műszaki vizsgálóállomások rentabilitásához nagyon kellene. Nagyobb baj, hogy a gyökerekhez, a díjkonstrukcióhoz sem akarnak hozzányúlni. Sehogy sem jó ez, ami van, se a kincstárnak, se a vállalkozónak. Nem transzparens, talán ezért sem bolygatják, mert így jól bújtatja az indokolatlanul nagy állami költséghányadot.

Az EU döntéshozói elé került, egyelőre csak a sok döntési lépcsőfok legaljára, az egységes európai járművizsgáztatás kérdése. Ennek keretében a vizsgagyakoriság sűrítése is szóba jött. A hatodik év után az évenkénti személygépjármű-vizsga ma nem ritka Európában, de az autós nagyhatalmak ez ellen (még) tiltakoznak. Ha tíz év utáni gyakorítást javasoltak volna, gondolom, már rég átment volna az előterjesztés. A segédmotoros kerékpárok rendszámozása, hatósági jelzéssel való ellátását ez az EU-rendelettervezeti javaslat is érinti. Ha elfogadnák, e kérdésben a hazai teszetoszázás végére is pont kerülhetne. Arról sem tudunk semmit, hogy a „boszorkánykonyhában”, a KIM-nél, adnának-e a vizsgálóállomásoknak egyablakot.

Hagytunk munkát magunknak a feketegazdaság elleni küzdelemben is. Talán úgy gondolja a kormányzat, hogy egyelőre még hagyja a feketegazdaságot, hiszen van, ahol megold társadalmi, szociális kérdéseket, talán még erősíti is a feketegazdaságba kényszerítő tényezőket, hogy majd utána, amikorra sok ágazat legális szereplői teljesen ellehetetlenülnek, fog lecsapni rá. Érdekes stratégia.

A feketegazdaságot a szegénység élteti, ma fizetőképes kereslet (abból se sok) a minimális szintű igénykielégítésre van. A piaci szereplők ehhez igazodnak. Ezt hozza a szükség, mely mint tudjuk, nagy úr. Az előre semmit sem tudó és utólag megmagyarázni sem képes közgazdászok is mondanak ilyesfélét.

Az autószerelésben is okoz ez új vagy felerősödő tendenciákat. A kontár elszerelte autók száma nő. Viszik hozzájuk, mert olcsón dolgoznak zsebből zsebbe („Nálam nincs kérem áfa!”). Kimondható: csak rontanak. A valóban mester autószerelők (márkaszervizek és függetlenek egyaránt) jó részben utánuk dolgoznak. „Ez+Az” rovatunkat is ezek az esetek éltetik.

Az autószerelők, akiket elbocsátottak például a márkaszervizekből, talán a legálisokhoz állnak be, mert a jó szerelő ma is hiány, de valószínűbb, mivel maguk műhelyt nyitni nem tudnak, hogy a fekete oldalt erősítik. Velük, remélhetőleg, szakszerűség tekintetében nincs gond, de ők is rákényszerülnek a minősítetlen, minősíthetetlenül rossz (gagyi) alkatrészek beépítésére, mert erre van az ügyfélnek anyagi kerete. Vannak régiók, ahol nincs munkaerőpiaci autószerelő-kínálat, mert a könnyebb (sokkal könnyebb) és jobban fizető autógyári munkaerőéhség beszippantja őket.

A vidéki, falusi autószerelőket idén sújtotta a rossz mezőgazdasági év is: ha nem mennek a gépek, nem is romlanak. „Üde színfolt”, hogy sokan tudnak minőségi munkával külföldre dolgozni. Megéri az idegen országbélinek itt javíttatni, ők tudják, hogyan is kell ezt majd lekönyvelni…

Vannak olyan ügyek is, melyeket nem vittek a „fentiek” végig, és sokan reméljük, hogy el is felejtik. Ilyen ügy például az átrendszámozás. Amivel haladni kellett volna, abban sajnos alig haladtak az idén, például az autós szakképzés reformjával. Az intézményesített szakmai továbbképzésről, a haszongépjármű-képzésről azért sincs semmi hírünk, mert ennek a területnek – hiába hajtjuk mi – nincsen illetékese.

Mégis a legfontosabb intelem, hogy vigyázzunk magunkra az új évben mindenhol: műhelyben, országúton, létrán és pincében, mert lassan egy másik szakmában sem lesznek itthon olyan „szerelők”, akik össze tudnak majd minket rakni.

Dr. Nagyszokolyai Iván


hirdetés