Ez az editorial nem igazán íródik annak íratlan szabályai szerint: nem egy témát boncolgat, hanem inkább, sztendáp stílusában, csapongó témamozaik. Ered ez talán abból is, hogy tiszta trendek alig akadnak ma a világban, minden, mindig és igen gyakran változik, csak győzzük követni.

Kezdjük közvetett munkaadóinkkal, az autógyártókkal! Sejthető gondjaik, ami kiszivárog tőlük, finoman szólva mindennapos válságkezelésről és útkeresésről szólnak. Formálódó és felbomló szövetségek, nagybefektetőktől való válásaik mutatják párkapcsolataik hektikusságát. Minket leginkább az Opel sorsa érint, gyáruk és hazai márkakötődésük okán. A PSA is, akivel az Opelt hírbe hozták, kemény fogyókúrára kényszerül. A Ford világmodellekben látja a kiutat. A FIAT-nak csak Amerikával és anyaországával van baja. A VW alaposan és minden szegmensben összevásárolta magát, már csak a birodalom dinamikus egyensúlyát kell fenntartania. Nem könnyű nagy birodalmakat tartósan összetartani. A jövendőmondók az európai autópiacok további gyengülésével számolnak – a 2012-es újautó-eladási számok tragikusak, talán tíz éve volt ilyen gyenge. A reményt számukra itt, környezetünkben Oroszország, Törökország és Észak-Afrika piacainak várható húzóereje adja. Kelet-Közép-Európával, velünk mint élénkülő piaccal, nem számolnak. Az autó- és beszállító gyártási kapacitások azonban, mentőövként gazdaságainknak, bővülnek, erősödnek. Kína még mindig saját igényének kielégítésével van elfoglalva, autóinak hadát még nem küldte a világ ellen. Ez csak idő kérdése. A szovjet utódállamok, India és Vietnam óriási piaca még inkább csak ígéretesek.

Az idei év „meglepetése” Dél-Amerika – Brazília, Argentína. Ide igyekeznek a gyártók, itt erős fejlődési potenciált vélnek. Ne feledjük, hogy Brazília ad otthont a 2014-es labdarúgó-vb-nek, valamint a 2016-os olimpiának. A VW és a BMW jelentett be új, illetve újabb gyáravatást. A BMW mintegy 200 millió eurós beruházással közepes méretű szedánokat fog gyártani Santa Catarina szövetségi államban két év múlva.

A Volkswagen Gol (!) évtizedek óta Brazília kedvence, a most megjelent új változat már nem kövület, karakterében is passzol a mai modellpaletta arculatához.

A motorhajtóanyagok között sincs még egyértelmű szakmai értékrend. Ma a bio-tüzelőanyag, az élelmiszernövényekből készült tüzelőanyag ellen megalapozott támadás indult, sőt leírták már a palettáról globális kártétele miatt. Más masszából, kommunális hulladékból, moszatokból stb. készített biohajtóanyaggal szemben nem ekkora az ellenállás, legfeljebb a motor „aggódását” kell leküzdeni. A kőolajalapúaktól nehéz lesz a búcsú valamikor, nagyon belső égésű motorra termettek.

A villanyautóra átmenetileg nem járnak jó idők. Az elektroszkeptikusok elsősorban a környezetszennyező úton előállított áramot vetik ellene. A minimum tízmilliós ára, az akkumulátorok csekély kapacitása, téli kapacitáscsökkenése, a hosszú töltési idő, az „áramkutak” ritkasága, a főegységek gyermekbetegségei, a felhasznált anyagok véges készletei, az élettartam bizonytalansága ma még mind ellene szólnak. A fejlesztés azonban mindent elsöprő szándékkal folyik a fizikai és energetikai kutatóintézetekben. Alternatívnak nevezett áramforrásokat keresnek. Ha lesz megnyugtató megoldás, az lesz a következő technológiai forradalom.

Házunk tájáról. Küzd a szakma a gyenge jövedelmezőséggel, a kevés munkával, a torz viszonyokkal, a fekete-sereggel. A feketéket támogatókkal.

Kedélyünket borzolják értelmetlennek tűnő látszatintézkedések, első helyen a ma még vita tárgyát képező átrendszámozás. Válságos időkben nem szabad hozzányúlni azokhoz a dolgokhoz, melyek ha nem is a legjobban, de működnek. Az átrendszámozás prompt pénzt sem hoz a kincstárnak, pedig ez lenne az egyetlen, talán még számunkra is elfogadható indoka. Ha a vizsgálóállomások megkapják az ügyintézés jogát, ám legyen, pénzt hoz. Ilyen a csoportérdek.

Lehetne tenni a szakma érdekében kormányzati szinten is néhány dolgot, ezzel fehéríteni is, élénkíteni is a szakmát. A nagy „fejőstehénről”, az autóról és autózásról kellene levenni néhány terhet, melyet korok, azaz kormányok sora rakott rá, óriási „fantáziával”. A kevesebb több, deklarálták a mostaniak, mi lenne, ha megpróbálnánk ezt a gyakorlatban is igazolni.