Autotechnika szakfolyóirat
Autotechnika szakfolyóirat
2020. július | Olvasson bele!

Autotechnika

szakfolyóirat

2012. január

A főszerkesztő üzeni

VÁRNI A VÁRATLANT ...

Nem sok reményünk lehet abban, hogy 2012-ben akárcsak kissé is megkönnyebbüljön az autózás hazai helyzete, hogy másról ne is szóljunk, félő inkább, hogy tovább nehezedik. Még mindig igaz, hogy csak egy biztos: a teljes esetlegesség. Várni a váratlant és megpróbálni csökkenteni – ha kivédeni nem is lehet – a káros hatásokat. (Ma már az autótechnika asszisztensei között is vannak olyanok, melyek a baj elkerülhetetlen bekövetkezésekor a sokszor tragikus következményeket igyekszenek mérsékelni.)

Sajnos a fenntartóipar helyzete sem lesz jobb. Az igen csekély újautó-eladás nem ad utánpótlást a javítóiparnak, a használtautó-import talán nőni fog, de a forint gyengesége miatt a minőségi új autó is lehet, hogy inkább külföldre vándorol.

Az 500 forintos gázolaj: talán gondoltuk, de nem hittük. A mobilitást rugalmatlan keresletűnek tartják, tehát menni kell, de ennek is van határa.

Ebben az igen nehéz helyzetben a javítóiparnak még meg sem oldott és ezt tetézve, egyre újabb kihívásokkal kell szembenéznie, nevezetesen

– a kényszerűségből megnyújtott autóélettartam, forgalomban tartás ugyan adhat többletmunkát, de e mögött nem igazán áll jól fizető ügyfél,

– a végletekig leélt autók hibái halmazatiak, a legnagyobbat ha ki is javítottuk, akkor a következő okoz gondot,

– az ügyfél – legyen az a flottakezelő – akár a legújabb modelleknél is keresi a gazdaságos (értsd: olcsó) szerviz- és javítási lehetőségeket, ez a független autójavítókat még több tanulásra készteti,

– a márkaszervizek profilbővítése – „általános javítókká” válása – joggal rémiszti az ott dolgozó szerelőket, hiszen teljesen ismeretlen technika kerül a kezük alá, így őket is még több tanulásra készteti,

– a szakterületi specializálódás nem olcsó és nem könnyű pálya, de bejöhet, ez sok ismeret megszerzését és főleg sok tanulást igényel,

– az ún. „okos” megoldások és a feketejavítói munka arányának növekedése várható, ez részben – mivel valódi megoldást nem jelent – visszakerül a legális javítókhoz, és legfeljebb sikerélményt, mint ráfordításarányos bevételt hoz,

– a piacon egyre bizonytalanabb eredetű – kínált, ügyfél által hozott – alkatrészek jelennek meg, melyek beépítésével igen óvatosnak kell lenni, csúnyán visszaüthet a javítóra,

– a bontott alkatrészek minőségi állapota is többnyire „sötét ló”, és elektronikus illesztésük, ha szükséges, nem egyszerű,

– előtérbe kerül az alkatrész-felújítás és a kis szériás legyártás, akár igen jó minőségben,

– ma már elkerülhetetlen a gyárilag javíthatatlannak mondott, nagy szerkezeti egységek bontása és valóban okos javítása, hiszen sokszor csak egy apró alkatrész meghibásodása teszi használhatatlanná az egészet.

Mindezek indokolják, hogy minden ismeretszerzési, tanulási lehetőséget meg kell ragadni.

Az autógyártók közötti verseny tovább éleződik, még akkor is, ha jól felfogott érdekből fejlesztői, beszállítói szövetségek is alakulnak. Sajnos, Európa mint piaci húzóerő, egyre kevesebbet számít. A hazai márkakereskedések közül is ez évben sokaknak kell bezárniuk, hogy saját szomorúságunkat említsük.

A csúcsfejlesztések egy részét ugyan innen, Európából koordinálják, de ezek eredményeinek Európa már nem meghatározó felvevőpiaca. Biztató, hogy a távolra, nagyon távolra korábban kihelyezett gyártókapacitások talán az „őshazába” visszaszivárognak, reméljük a mi régiónkba is települnek. Sőt, a nagy árverseny miatt a nyugat-európai gyártások is jönnek és jól érzik itt magukat (ennyi munkabérért nem is csoda). De legalább itt vannak.

Az eddig megtett politikai, gazdasági, pénzügyi intézkedések ellenére továbbra is valós lehetőségként kell számolnunk az euróövezet meggyengülésével, ha nem is az összeomlásával – vélekednek pénzügyi elemzők, majd így folytatják. „A harmadik évébe lépő európai pénzügyi válság előreláthatóan az idén is a katasztrófa szélén tartja a világgazdaságot”.

A Krisztus utáni 2012. év „kiábrándító” lesz a legtöbb ország számára, és potenciálisan katasztrofális esztendőnek is bizonyulhat, ha az euróövezet (korlátozott mértékű) felbomlását hozza.

Ennek legnagyobb vesztesei azok lehetnek, akik nem fogadják el, hogy a világ ezer szállal fonódik össze és bizony van „fajsúlykülönbség”. Okosan – úgy tűnik a maiaknak ez a legnehezebb – alkalmazkodva kell a helyünket megtalálni egy erősen determinált világban. A passzátszelet mások fújják, csak sajnos romboló vihar nálunk lett, lesz belőle.

Dr. Nagyszokolyai Iván


hirdetés