Autotechnika szakfolyóirat
Autotechnika szakfolyóirat
2019. március | Olvasson bele!

Autotechnika

szakfolyóirat

2011. július

A főszerkesztő üzeni

NAGYVAS KONTRA KISVAS

Teljesen természetes az, hogy egy alapszakmán belül – maradjunk az autóiparnál, a fenntartóiparnál – az objektumok, szakágak, sőt még gyártmányok szerint is a szakembereknek specializálódni kell. Ha az alapokat megtanulta, jöhet a továbbképzés, a tárgy szerinti specializáció. Egyes rendszerekhez, azok elemeihez szakvizsga nélkül hozzá sem lehet nyúlni. Nézzünk ki más területekre (és most ne az emberorvosokra gondoljunk, de ők is jó példával szolgálhatnak, pedig csak egy „típussal” van gondjuk-bajuk!). Kiemelt példa azonban erre, az engedéllyel való műveletvégzésre, a repülőgép-karbantartás, -szerelés. De a vasúti szakszolgálatban sem nyúlhat az egyes típusokhoz, rendszerekhez az, aki nem tanult és nem vizsgázott ezekből. Mindez ott elsősorban a biztonságot szolgálja, de a munka hatékonyságának is jót tesz.

A közúti járművek esete ennél ugyan jóval lazább, de a gázautószerelés, részben a klímaszerelés, a tachográfok kezelése már külön engedélyhez, így képzéshez, vizsgához kötött. Egyes márkák csúcsmodelljeinek vizsgálatához, szereléséhez is gyártói jogosultság szükséges, melyet képzéssel, vizsgával lehet megszerezni. Tanfolyam kell a vizsgabiztosoknak is. Tanfolyam kell az emelőgépek kezeléséhez. Van légfékes gyártó, aki a mélydiagnosztika-eléréshez tanfolyamot ír elő, és egyéni kódot ad a szerelőnek.

A műszaki életben (is) teljesen rendben lévő, alapos indokkal megkövetelt dolgok ezek. Az alapképzés részét nem is képezhetik.

Azt, hogy mindezt miért írtam le, mindjárt megvilágítom. Ellenpontnak szánom a mondanivalómhoz.

Kezdem azzal, hogy a haszongépjárművek, így a teherautók pótkocsijaikkal és az autóbuszok, a mezőgazdasági, építőipari és más speciális területre szánt erőgépek, a haszongépjárművek felépítményei a tartályoktól a darukig, óriási, szinte beláthatatlanul nagy járműipari szakterület. Mindezek a „nagyvasak” igen távoli rokonai csak a 3,5 tonna alattiaknak, az egyszerűség kedvéért mondjuk, hogy a kisvasaknak. Más világ, nagyon más. Az, hogy vannak közös alapok, gyökerek, nem vitatható. Akkor jó az alapok oktatása, ha már ott is a kis- és nagyvasat illetően integrált a szemlélet. A kisvas nem abban különbözik a nagyvastól, hogy kisebb. Más, nagyon más.

Kibököm lassan, mivel is akarok előhozakodni. Mi tudjuk, de sokan nem: kérem, ma Magyarországon a haszongépjárműtechnikát a szakképzésben nem tanítják (sajnos feljebb sem).

Nincs olyan, hogy haszongépjármű-szerelő végzettség! Szerintem ez elképesztő hiányosság.

Az átlag polgár, aki látja az utakon eluralkodó teherautó-, kamionáradatot, aki hallja, látja a médiában a haszongépjármű-baleseteket, azt, hogy az M0-son már megint egy lerobbant teherautó vagy busz lehetetleníti a haladást, aki hallja a híreket kiégett buszokról és rosszul záró ajtókról, akinek autóját beteríti a dízelfüst, joggal korholja a karbantartó-szakembereket, szerelőket. Pedig ilyenek nincsenek is! Nem tanította őket senki. Vannak, persze, hogy vannak szerelők, nagyon jók is, mert a műhelyben egymástól, esetleg gyártói tanfolyamokon, többnyire azonban a maguk tapasztalatából megtanulták, úgy, ahogy megtanulták. Ha egy új technika jön, ahhoz már nincs tanult alapismeretük, fogódzkodójuk. Állnak és nézik azt a valami újat, majd rájönnek maguktól.

Szóval, amikor az egyik oldalon agyonspecializálódunk, a másikon teljes az űr. Egy olyan területen, mely a környezetvédelmet, az energiakérdéseket és a közlekedésbiztonságot alapvetően érinti. Egy olyan területen, ahol rettenetes nagy tempójú a műszaki fejlesztés. Hogy jutottunk idáig? Azaz, hogyan nem jutottunk el semeddig? Hogy van az, hogy emellett eddig mindenki elment, a szakképzési kérdéseken átsiklott?

Én úgy gondolom, tennünk kell azért, hogy ez ne így legyen. Ha jók az automechatronikai (!) alapok (ennek a képzésnek az anyagai is még mindig minisztériumi asztalfiókban vannak), akkor jöhet a haszongépjármű-specializáció. Egy tiszta oktatási év kell ehhez. Amíg nincs meg az alapképzés reformja, hogy abban legyen egy szakirány, addig – jó lesz ez később is – hozzunk létre haszonjárműszerelő-technikus képzést!

A nyári, oktatási uborkaszezonban kíváncsi vagyok, vajon hányan reagálnak felvetésemre. Lehet, hogy én ezt nem is látom jól? Kérjük szíves véleményüket!

Dr. Nagyszokolyai Iván


hirdetés