Kívánjuk mindenkinek, így legyen. Egy másik mondás szerint, mindenki a maga szerencséjének a kovácsa. Tehát tenni kell érte valamit. Például alaposan körülnézni a saját házunk táján, környezetünkben, de a világban is. A januári Autótechnika cikkeit – el nem hanyagolva a „finom” műszaki tartalmat – főként a tájékozódást segítő írások jellemzik. Időt kell szánni a tevékenységünk jelenének, jövőjének áttekintésére, feltéve a kérdést: „merre tovább?”. A változástól, önmagától talán csak félni szabad, megijedni, tehetetlenül sodródni vele nem. Rendelkezni kell azzal a képességgel, mellyel alkalmazkodni tudunk hozzá, és a jót igyekszünk kihozni belőle. Könnyű mondani, tudom. Ha végsőkig, minden előjelet figyelmen kívül hagyva, kitartunk a régi mellett, majd hirtelen becsap a krach, ott a nagy baj. Akkor már nehéz a családnak, környezetnek, Széchenyi-tervnek segíteni, menteni a helyzetet. Tanácsként csak egyet lehet mondani, időben kell letapogatni, merre mozdul a világ.

Pont most kell nagyon észnél lenni, amikor a nagyokosok alaposan befürödtek prognózisaikkal, lásd a pénzügyi és gazdasági válságot, hitelgondjainkat (sokak tragédiáját), az euróövezet instabilitását, akkor mi mire megyünk a saját eszünkkel. Óvatosak voltunk mindig, megtapasztaltuk, hogy „nem eszik olyan forrón a kását, mint ahogyan főzik” és mindig vannak kiskapuk is. És erre is lett, számunkra meglehetősen szokatlanul, ellenpélda. Magam sem hittem volna, hogy az az érzékelhető tendencia, miszerint a zöldkártyának vége lesz, átmenet, lassú kivezetés nélkül következik be, sok vállalkozást alaposan leültetve.

Meg kell néznünk, önmagunkat nem becsapva, hogy mi nem éri meg nekünk. Attól meg kell szabadulni. Sokan beleugrottak például a jármű műszaki vizsgáztatásba, ezzel besokallt a szakma.

A világ dolgait, ha megoldani nem is tudjuk, mégis látunk, amit látunk. Munkát keresünk magunknak – mi mást tennénk. Azt látni lehet, merre megy az autótechnika, milyen új rendszerek jelennek meg, mire kell felkészülni, esetleg egyikre, másikra specializálódni. Jó példa volt erre például a koromszűrő-tisztításra való rákészülés. Azt is ki lehet tapogatni, miként változnak az autósok lehetőségei, szokásai. Fel kell készülni az öregebb, majdnem veteránok javítására és nagy üzlet lehet a „young- és oldtimerek” javítása, restaurálása, meg kell találni a költséghatékony módszereket, felkészülni alkatrész-felújításra, a javíthatatlanok javítására, cseredarabos adok-kapokra, a gyártói elektronikus tiltások feloldására, az olcsó, de jó alkatrész-beszerzési források megtalálására, a diagnosztikai találati biztonság növelésére, mellyel sok időt és pénzt takaríthatunk meg.

A tehergépjármű-javítói szakterület a csúcstechnológiát képviselő brumiknál még akár aranybánya is lehet, ha lenne szakértelem, információ, műhelyfelszerelés és diagnosztika. Megszerezhető, meg kell szerezni!

A műhelyek közötti együttműködésről már annyiszor szóltunk. Ebben a márkaszervizek – mert rákényszerültek – jó példával szolgálnak. Egyes „spéci” javításokat (ha rosszmájúak akarnánk lenni, de nem vagyunk azok, amit maguk rontottak el…) külsősökhöz viszik. Komolyra véve, adagolóssal, turbóssal, gépműhellyel, dekoratőrrel stb. működnek együtt.

A villanyautó nem zsákutca, amelynek nagyobb a füstje, mint a lángja, és az majd kialszik. A villanyautó is autó, fékkel, kocsiszekrénnyel, futóművel, ablaktörlővel, marad munka rajta, ha nem is kell olajat cserélni benne. Villamos főegységei, akkumulátora új szakmai kihívást jelentenek, ma már ezt is „tapogatni” kell. A hibridek bonyolultsága, kettős hajtórendszer, dupla probléma, de működésszabályozásuk okán ennél több is. A hi-tech autók várhatóan hamarabb kerülnek – nem csak karambolos esetben – gazdasági totálkárra. Kár lenne őket veszni hagyni, nepperre bízni sorsukat! Mint alkatrészforrások különösen értékesek lesznek. Már látom lelki szemeim előtt a visszaalakító műhelyeket…

A munkaszerzést, hírünk vitelét a „világba” a marketing segíti. A mainál mindenkinek lényegesen jobb műhelymarketing kell, ahogy például az iskolák rákényszerülnek az iskolamarketingre, azért, hogy tanulót, hallgatót szerezzenek, a műhelyeknek is ki kell alakítaniuk sajátos módszereiket. Vannak, akik segíteni tudnak.

A franchise formációkban vitathatatlanul van előny, azonban még nem tudták magukat igazán megmutatni, piacra vinni.

A javítói börze sem járhatatlan út. Az interneten az ügyfél javítási munkára műhelyt keres, és erre kell „pályázni”.

Remélem, hogy cikkeink gondolatébresztők lesznek, lehet velünk is vitázni a témákban. Várjuk is hozzászólásaikat! Fontosabb azonban, hogy önmagukkal vitassák meg az olvasottakat, vessék el azok egyes elemeit, tegyék magukévá, melyekkel azonosulni tudnak. A cél csak egy lehet, sikeres vállalkozást vinni 2011-ben is, és megalapozni a követő éveket.

Kívánom, hogy győzzenek az önmagukkal vívott tusában!