Az autósszakmában, különösen napjainkban, nem ismeretlen kifejezés a regenerálás. A részecske vagy közismertebben a koromszűrők kapcsán nemrég tanultuk meg, hogy mi a spontán és mi a kényszerregenerálás. Ha a regenerálás nem megy végbe, nem teljesít szerkezetünk – a motor – megfelelően, sőt üzeme meg is szűnhet. Regenerálni muszáj! Ha az üzemviteli körülmények nem ideálisak, akkor a regenerálásnak be kell segíteni. Ha végképp nagy a baj, akkor meg kell teremteni a kényszerregeneráláshoz szükséges feltételeket.

Az elhasznált anyag felfrissítésének, újra felhasználhatóvá tételének, újjáteremtésének, felélesztésének, megfiatalításának, elvesztett, elkorcsosult dolgok újra növesztésének összefoglaló neve – mint azt az idegen szavak szótárában olvashatjuk – a regenerálás.

Azt mondják a világ jövőjének kutatói, hogy regeneratív világ felé haladunk.

Ahhoz, hogy visszatérjen a jó, esetleg a korábbinál akár jobb gazdasági helyzet, az szükséges, hogy a dolgokon gyökeresen változtatni tudjunk. Érint ez fent és lent mindenkit.

Fájdalmas az átmenet akkor, ha a változtatás szükségességét tudomásul venni nem akarók mindent megtesznek a konzerválás érdekében, illetve a dolgok menetét abba az irányba kényszerítik, melyről látható (és látható is volt), hogy nem jó irányba visz.

Mielőtt az aktuális, kormányváltáshoz köthető ügyekre térnénk rá, maradjunk az autótechnikánál.

Rákényszerülünk, hogy a mobilitás számunkra fontos gumikerekes járművei olyanok legyenek, melyek valóban illeszkednek a világ lehetőségeihez, feltételeihez. Nem anyag- és energiapazarlóak, amennyiben csak lehet regeneratívak, nem növelik jelentősen a környezetszennyezést, emberi irányítási gyengeségeinket korrigálni képesek. A technikai útkeresésnek ugyan messze nem vagyunk a végén. A tisztán villamoshajtású autók kereskedelmi forgalmazását még ebben az évben megkezdik, és a következő néhány évben komoly kínálati palettává bővül. Már itt van a Mitsubishi és a PSA-csoport közös gyökerű villanyautója, jövőre a Renault lép színre. Ezzel párhuzamosan kezd kiépülni a „tankolás” infrastruktúrája is. A tisztán villanyautónak a mobilitási igények kielégítésében a maga helyére téve van meg a realitása. Németország 2020-ra 1 millió elektromos autó forgalomba helyezésével számol, ebből a VW egymaga a harmadát kívánja legyártani. Sejtetni engedik, hogy az akkumulátorfejlesztésben a közeljövőben még meglepetésekre számíthatunk. Több európai országban megkezdődött az elektromos autók állami támogatású vásárlói kedvezményeinek kidolgozása, az USA is ebben látja a közeljövő mobilitásának a kulcsát.

A villanyautó valamilyen nagyobb energiasűrűségű fedélzeti energiatámogatással – lehet ez belső égésű motor vagy tüzelőcella, kezdetben hagyományos, majd egyre inkább „bióba hajló” tüzelőanyaggal vagy hidrogénnel– teszi majd a villanyautót hosszútávfutóvá. Miközben energiafogyasztása fele, harmada a mainak, CO2-emissziója is határérték alatti.

Szép műszaki példáját mutatják a napokban hazánkban szereplő BMW „ActiveHybrid” roadshow autói.

A nem rövid időszakra tehető átállás alatt a hagyományosak minden részletükben, folyamatosan megújulnak, alaposan feladva a leckét a fenntartóiparnak.

Autófenntartói világunkban is szeretnénk, ha regeneratív korszak kezdődne, azaz felfrissítő, dolgokba újra életet vivő, felélesztő gazdasági környezetbe kerülnénk. Jó rendeletek (átgondolt, nem szűk kör érdekeinek készült, megvalósítható, realitásokat figyelembe vevő) kellenek, és általában ésszerűsödnének eljárások, csinálja mindenki azt, amihez ért, történjenek a dolgok ott, ahová tartoznak. Ne bonyolítsák el minisztériumok, főhatóságok és hivatalok, például rivalizálásuk és bátran kimondom, szakértelem hiánya miatt (rosszindulatot nem tételezek fel), az egyébként oly egyszerű dolgokat. Ne szakadjanak el a valóságtól! Szolgálatra és nem megélhetésre és hatalomra kapnak felhatalmazást.

Mindig azt mondom tanítványaimnak, ne azt keressék, hogy valamit miért nem lehet megcsinálni, az ésszerű megoldáshoz vezető utakat keressék. Szól ez másoknak is.

Mit hoz a szakma irányítási struktúraváltása, hoz-e új szemléletet, a javítás és jobbá tétel szándékát, megszabadítanak-e az eddigi rossz beidegződésektől, a túlburjánzó adminisztráció uralmától – még nem tudjuk. Azt azonban már tudjuk, hogy hol és miben kellene regenerálniuk, akár annak kényszeres formájában.