Autotechnika szakfolyóirat
Autotechnika szakfolyóirat
2019. november | Olvasson bele!

Autotechnika

szakfolyóirat

2010. március

A főszerkesztő üzeni

TORZULT PIAC

Torzult piacunk gazdasági, társadalmi, mai keletű és örökölt bajainkból fakad, és rombolva hat vissza mindenre. A piacgazdaságra esküdtünk föl húsz éve, a kézi, hatalmi (illettük patriarchális, uram-bátyám, elvtársi, szocialista, sőt „kommunista” jelzőkkel is) irányítás ellenpólusaként, mondván, ez még akkor is jobb, ha nincs a helyzet magaslatán. Bizonyára jobb – még nem volt módunk ereje teljében megtapasztalni –, ha engedjük működni törvényei szerint.

Valószínű, hogy a piac kiválasztó, az erőset – ha nem hibázik – még erősebbé tevő, a gyengét elpusztító, de emellett új irányba fordító. A vállalkozni akarót – ha jók a banki feltételek, vállalkozást támogató a politikai környezet, egészséges a társadalom – tudja előresegíteni. A piaci szabadverseny pályát ad ennek. Ahol korlátozni akarták és akarják, ott legfelülről kell felszabadítani. Efelett az EU illetékes szervei, hivatala és versenybiztosa őrködik, irányelvalkotásban, ellenőrzésben, szankcionálásban gyakorolja hatalmát. Magyarországon a Gazdasági Versenyhivatalnak, a Fogyasztóvédelemnek, civil kezdeményezéseknek, érdekvédelmi szervezeteknek kell helyi szinten hasonlóan cselekedniük.

A kapitalista világban, térben és időben széles horizonton, máshol is jelentkeztek már ennek a „végtelen” szabadságnak a hátulütői. Keresték a fékeket, a védőhálót, indokolt esetben az állami beavatkozás útját, módját. A szükséges és elégséges beavatkozást sok helyen indokoltnak tartották és tartják a (világ)gazdasági, a társadalmi helyzettől függően. A protekcionizmus adott körülmények között megvédhet gazdaságokat, gazdasági ágakat, de a támogatásnak éppen időben kell véget érnie.

A szocialista időszak torzult piacának tragikus következményeire akkor derült fény, amikor hirtelen megláttuk, hol is tart a világ. Számos nagyvállalatunkról derült ki, hogy széles megmérettetésben piaci értéke közel nulla. Technikai, technológiai, környezetvédelmi, energetikai szempontból nem versenyképesek.

De térjünk vissza napjainkhoz. Torzult piacunk államilag torzított. És erre, aki csak tud, a maga területén rátesz egy szívlapáttal. Érdekeknek, következetlenségnek, hozzá nem értő butaságnak, rosszindulatnak mind betudható, hogy minden indokolatlanul korlátozott, a dolgok szabad folyását nem megengedő. Hatástanulmányok nélküli, kapkodó elrendelések, „salátatörvényekbe” bújtatott parlamenti megszavaztatás, és már itt is van egy újabb jogszabály.

Ez a környezet szinte biztatja a gazdaság szereplőit, hogy hasonlóképpen járjanak el, mindent úgy alakítsanak, ahogy „privátszférás” vagy éppen multi érdekeiknek, tekintet nélkül bármire, az abszolút jó. Ide „illik” a korrupció, a lefizetések és visszafizetések rendesen beépültek a politikai és gazdasági rendszerbe. A közbeszerzést sikerült úgy alakítani, hogy hosszabb távon garantáltan a legdrágább és a leggyengébb minőség szinonimája legyen.

Fakad ez szegénységünkből, kihasználhatóságunkból, a világ csábító kihívásaiból, de ez nem lehet mindenre indok.

Vannak cinkos kapcsolatok, erővonalak, vezetői magánérdekek, és már születhetnek újabbnál újabb rendeletek, törvényeket lehet visszavonni, módosítani a már sokszor módosítottat (a módosítás jó irányban is lehet indokolt és nem manipulatív, de vajon miért rossz az alaprendelet?) mind-mind a kormányzati, gazdaságpolitikai erélytelenség, befolyásolhatóság jele, a torzult piac szabad játékterei.

A torzult, eltorzított piacra most éppen a biztosítói praktikák irányítják rá a figyelmet (szerencsére a versenyhivatalét is!). A roncsportál autóértékei és a „csókosok” szakmai körökben nagy visszatetszést keltenek. Remélhető, hogy napjainkban a bíróságra kerülő esetek nyomán a bírói gyakorlat kivezethet erről a torzult piacról. A függetlennek egyáltalán nem mondható, a piac torzításában alapvető szerepet játszó kárszakértői gyakorlat ügyét is reméljük, hogy egyszer napirendre lehet venni. Ez a javítóipart és az ügyfeleket is kényszerhelyzetekbe hozza. Az ügyfél, már mindenütt járt, csak jól nem jár. Nem is akar „jól” kijönni a dologból, ő csak a biztosításnak megfelelő szolgáltatást várja. Joggal!

Semmivel sem jobb az autó élete végi roncsautó-leadás, -kezelés piaca, gyakorlata sem, a szabályozások csak tovább lehetetlenítették a helyzetet.

Az autófinanszírozás taposóaknákkal teli finanszírozási rendszeréből, ismét túlzásokba esve, talán kifelé jövünk.

Az alkatrészpiaci versenyben ismét a ki, kit győz le szakaszban vagyunk, meglehetősen kartellgyanús momentumokkal.

Sokan úgy érezzük, hogy befolyásolt, sőt irányított, manipulált, szabadrablásos vadkapitalizmust élünk. Van ebből kiút?

Dr. Nagyszokolyai Iván


hirdetés