Cikkeink egyikében a szerző Jim Collins, méltán világhírű menedzsmentguru „Jóból kiváló“ című könyvére hivatkozik. Miért akad el, miért nem tud előbbre lépni egy jól futó vállalkozás, egy ügy, mit csinálnak rosszul, mivel kell szakítaniuk és mit kell a siker érdekében tenniük – ezt elemzi az író. Gondolatisága, ha áttételesen is, nagyon beletalál a mi problémáinkba.

Az elmúlt pár évben szinte mindenhez hozzányúltak törvény- és rendeletalkotóink, ami szakmánkat szorosan és tágabban érinti. Ez nem lenne baj, sőt néhány terület ki is maradt a „szórásból”. Minden alakul, változik, talán fejlődik, a ránk ható környezet kitágult (erőteljes az EU és a globalizáció „nyomóereje”), ennek a szabályozásban is utána kell menni. Nemcsak, hogy ez rendjén való, hanem „korparancs” is, hiszen a gátló kereteket fel kell oldani, és a fejlődést segítőket létre kell hozni.

Első a helyzetelemzés, a jelenlegi kritikája, mikor már látható, hogy mi, miért nem jó, mit lehetne jobban szabályozni, neki kell fogni az „új rend” kialakításának.

Ehhez hatástanulmányok kellenek, az átvezetési stratégia átgondolása (feszültségoldás), az új jogszabályok elkészítése (akár lobbi érdekek mentén – ez sem vetendő el egyértelműen) és ütemezett bevezetése. Ebbe később egy korrekció is belefér. Ez tűnik normálisnak.

És mi van nálunk?

Vannak jó gondolatok! Még nemzeti érdekeinket is szem előtt tartó elképzelések. Igény a váltásra. Kövületi struktúrák eltörlése, demokratikusabbra formálása. Az igénnyel, szándékkal kell kezdődnie mindennek. Eddig jó.

Hozzá kellett (kellett volna) nyúlni a járműfenntartó tevékenység szabályozásához, a gépjármű-vizsgáztatáshoz, a zöldkártyához, a biztosítók „praktikáihoz” és magához a biztosításhoz, az eredetiségvizsgálathoz, az emelőgép-kezeléshez, a klímás tevékenységhez, az autós szakmák szakképzéséhez, a gépjárművezető-képzéshez, a hatósági feljogosításhoz tartozó képzésekhez, vissza kellene szorítani a feketegazdaságot, általában az ellenőrzések rendszeréhez, gyakorlatához, legyen az közúti ellenőrzés, vállalkozás-ellenőrzés, alkatrész- és alkatrészkereskedelem-ellenőrzés, a külföldi forgalomba helyezéshez, az adókhoz és Ön, kedves Olvasó, szorítkozva a mi szakmánk területére, még biztosan folytatni tudja.

Sokszor indokolt, elvileg helyes alapokon nekifogtak, tervezetekben törvények, rendeletek módosultak, vagy újak születtek. Húzták, halasztották többségét, a sok előzetes bejelentés, „beijesztés” után komolytalannak lehetett már azokat venni. Azután úgy döntöttek, ennek véget kell vetni, és lezavarták többségét szinte napok alatt.

A régebbieket is beleértve, talán nem túlzás azt állítani, hogy ami kisült, az vagy kifogásolható, nehezen teljesíthető, vagy rossz, vagy egyszerűen használhatatlan lett. Egytől egyig. Jóból selejt!

Nincs ebben az állításban semmi szubjektív. Csak krónikása vagyok a dolgoknak. Meg kell nézni a sajtóvisszhangokat, a tiltakozások minden formáját, a szakmai összejöveteleken elhangzó kritikákat, ebben a folyóiratszámban is olvasható nyílt leveleket, az azóta tett sikertelen módosításokat. Segítségkérésnél, például áfaügyben a PM, egyszerűen nem válaszolnak.

Sokszor „csak” néhány (jó néhány) félresikerült passzusa okozza a gondot. Jó bort is tönkretesz egy csepp motorolaj…

Nem taglalom részleteiben, hogy melyikkel mi a baj, ezt az érintettek nagyon is tudják. Inkább az okokat keresem.

Megszenvedi a dolgot a döntéshozók egymásnak feszülése, minisztériumok és főhatóságok közötti érdekkülönbségek, kivagyiság. Nem használ az sem, hogy miniszterek, államtitkárok jönnek, mennek. Nincs tekintélyük, nincs idejük a dolgokat átlátni, ha jönnek, minden leblokkolódik egy ideig, majd dolgavégezetlenül mennek. A szakapparátus létszáma csekély és túl sokat vállal (rátestálják?, magához ragad?). Ami ennél is fontosabb, nincs a valós élettel szoros, többnyire semmilyen kapcsolatuk. Sokan el is zárkóznak tőle, az íróasztal mögött alkotott koncepció nehogy felboruljon. A szakmai vitákra manapság – mert sietnek – nincs is idő. Megmagyarázzák, ha mégis eljut egy-egy észrevétel, hogy azt most éppen miért nem lehet figyelembe venni. Azt mondja egy tanár úr, hogy azok, akik a most érvényben lévő szakképzési rendeletet alkották az autóstanulóknak, még nem láttak korosztályos diákot…

Nincs rendben az elemző, döntés-előkészítő, visszacsatoló, rendeletalkotó, ellenőrző mechanizmus. Szintek hiányoznak, rosszak a kompetenciák, sok a szabálytalan átnyúlás. Olyan szinteken érvényesülnek szűk érdekek, ahol nem szabadna. És még egy nagyon fontos dolog: sok helyen hiányzik a szakértelem! Egyre jobban hiányzik.

Stílszerűen mit kívánhatunk hát magunknak?

Legyen először a selejtből jó, a kiváló még várhat!