Autotechnika szakfolyóirat
Autotechnika szakfolyóirat
2019. november | Olvasson bele!

Autotechnika

szakfolyóirat

2009. augusztus

A főszerkesztő üzeni

1 + 1 AZ KETTŐ, VAGY 1?

Annyi mindenben kell követnünk az EU jogszabályait, miért lenne kivétel a műszaki vizsga és a zöldkártya. 2009. május 26-án lépett hatályba a 2009/40/EK irányelv, melynek 1. cikke szerint minden tagállamban az ott nyilvántartásba vett gépjárműveket, azok pótkocsijait és félpótkocsijait ennek az irányelvnek megfelelően rendszeres időszakos műszaki vizsgálatnak kell alávetni. Ezt mi régóta csináljuk. Az irányelv részletesen szabályozva kimondja, hogy az időszakos műszaki vizsgálat kötelező vizsgálati eleme a környezetvédelmi jellemzők ellenőrzése. Ezt mi (valameddig?) külön csináljuk.

Ma Magyarországon ahhoz, hogy egy magyar forgalmi rendszámú gépjármű részt vehessen a közúti közlekedésben (műszaki, közlekedésbiztonsági és környezetvédelmi szempontból), rendelkeznie kell érvényes forgalmi engedéllyel és érvényes környezetvédelmi igazolólappal (zöldkártyával).

Jogalkotói körből származik az alábbi megállapítás: „A környezetvédelmi igazolólap, illetve a hozzá kapcsolódó külön környezetvédelmi felülvizsgálat, mint önálló hatósági eljárás az Irányelv által nem szabályozott követelmény a gépjárművek forgalomban tartásához, így ez a magyar gépjárművek fenntartói részére, az EU tagállamaihoz képest, többlet követelmény. Mivel a műszaki érvényesség és a környezetvédelmi igazolólap érvényessége különböző periodicitású, ezért érvényes magyar forgalmi engedéllyel, de „lejárt zöldkártyával” a magyar rendszámú autó Magyarországon nem vehet részt a forgalomban, míg külföldön közlekedve az érvényes „zöldkártya” nem követelmény.” Mikor fékvizsgálati és más gépjárművizsgálati kérdésekben régebben utaltunk a rendeletalkotónál a szerintünk túlzó (bonyolult) többlet követelményekre, azt kaptuk válaszul, hogy a tagállamok nem enyhíthetnek, de szigorítani, szigoríthatnak.

És akkor ez most miként is van?

Térjünk vissza az EU-s és a hazai jogszabályokhoz. Ha mi másképpen csináljuk, az bizony eltérés az EU jogszabályaitól, és illik igazodni hozzájuk. „Az Irányelvnek való megfelelést, hivatkozott előírásaival való jogharmonizációt a közúti közlekedésről szóló törvény (Kkt.) a jogi szabályozásában biztosítja. A Kkt. hatályos rendelkezései értelmében az időszakos vizsgálat a jármű műszaki, közlekedésbiztonsági és környezetvédelmi követelményeinek ellenőrzésére terjed ki.”

Az Országgyűlés 2009. június 29-én fogadta el a Kkt. 28. §-ának módosítását, amely alapján a járművek környezetszennyezését a közlekedési hatóság időszakos vizsgálat keretében ellenőrzi, ezzel 2010. január 1-jétől (?) kezdődően megszüntette az időszakos vizsgálaton túl, külön hatósági eljárásban végzett környezetvédelmi felülvizsgálatot.

Tehát az 1+1 már nem kettő, hanem 1.

Olvassuk továbbá, hogy „A módosítás alapján a gépjárművek környezetvédelmi vizsgálata az időszakos műszaki vizsgálat során az ún. egyablakos eljárás keretében valósítható meg, amellyel az állampolgárok terhei jelentősen csökkennek. Az eljárás racionálisabbá, egyszerűbbé és költséghatékonyabbá válhat.”

Szeretnek a „föntiek” feltételes módban fogalmazni, azaz nem „válik”, hanem „válhat”. És mitől függ ez?

Helyesen látják a helyzetet, mert ezt írják: „Az előterjesztés nagy nyilvánosság előtti kommunikációt igényel, mivel az egyablakos ügyintézés bevezetése, a környezetvédelmi felülvizsgálat integrálása a hatósági jármű közlekedésbiztonsági vizsgálatokba valamennyi gépjármű-tulajdonost, továbbá a környezetvédelmi felülvizsgálatot és a műszaki vizsgálatokat végző gépjárműfenntartó szervezeteket, valamint az ott dolgozó személyzetet is érinti.” A Nemzeti Közlekedési Hatóság második embere a kamerák elé állt, és bejelentette az összevonást, lett is kalamajka, felháborodás, riport, még a bulvár is érdemesnek tartotta megemlíteni. Majd kicsit tompították, magyarázni próbálták. Szakmai szervezetekkel való konkrét előzetes konzultáció, vagy csak meghívásuk nélkül, és még csak nem is körvonalazódó végrehajtási elképzelések nélkül. Igaz, valamikor el kell kezdeni a nagy dolgokat…

A helyzetelemzés így folytatódik: „Ezzel párhuzamosan a magánpiaci szereplőként, vállalkozóként a környezetvédelmi felülvizsgálatot végzők pozíciója megváltozik, valószínűsíthetően jelentős részüknél ez bevételkieséssel fog együtt járni, illetőleg az eddig csak és kizárólag e tevékenységet végzőknél a módosítás egyben tevékenység befejezését, megszűnését is jelenti. A környezetvédelmi felülvizsgálatot végző gépjárműfenntartó szervezetek – ma kb. 3000 ilyen vállalkozás van (beleértve a mai vizsgahelyek többségét) – közül a „függetlenek” tevékenységének átalakulását, részbeni megszűnését okozza a tervezett változtatás. E szakmacsoport érdeksérelme áll szemben a mintegy 3,5 millió gépjármű-tulajdonos számára egyszerűsödő adminisztrációval és az ebből fakadó ráfordítások csökkenésével.”

Lapzártánkkor, augusztus közepén, még nagyon nem látunk tisztán. Szó van arról, hogy mai formájában nem marad meg a ZK, sem technológiáját (lehet ezt másképp is csinálni?), sem műszerkövetelményét, sem informatikáját, sem hatósági kapcsolódását illetően. Hallani azt is, hogy lehet összevontan is, de lehet külön is környezetvédelmi felülvizsgálatot végezni, azaz megmaradna – egy ideig – a tisztán zöldkártyás hely is. Ma, az átalakítás kapujában egy dolog biztos, az a bizonytalanság.

Ki ne kérdezné meg ilyenkor (erről szólnak telefonhívásaink tucatjai is): Cui prodest? Kinek az érdeke – kinek fontos?

Vagy kiért, vagy ki ellen történik mindez?

Csak a választ ne titkosítsák 30 évre…

Dr. Nagyszokolyai Iván


hirdetés